Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az ítélőtáblák és a fellebviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HENDE CSABA
1994 amelyet az állampolgárok is üdvözöltek. Arról van szó, hogy a rendszerváltozást megelőzően több évtizede érintetlen jogterület, az igazságszolgáltatás végre a figyelem középpontjába került, és a szakmai szinten megfogalmazódott kérdések és az azok alapjá n kialakított megoldások a törvényhozó akaratával találkozva elindítottak egy olyan folyamatot, amely a polgárok jogbiztonságát, az egyszerű, ámde hatékony és magas színvonalú, az európai normáknak is megfelelő bírói igazságszolgáltatás megteremtését céloz ta. Az igazságügyi reform nem lehet egyik napról a másikra a pillanatnyi gondokat az adott helyzetben megfelelőnek tűnő megoldásokkal rendező tevékenység, hiszen olyan jogintézmények létrehozásáról van szó, amelyek létére épül az állampolgárok jogérvényesí tésének lehetősége, a gazdasági élet biztonsága, s általában a kiszámítható és tervezhető mindennapi élet. A reformnak több évtizedre, sőt álláspontom szerint akár egy évszázadra előrevetítve is olyan rendszert kell kialakítania, melynek rendeltetésszerű m űködésében a polgárok több generációja bízhat. A reform folyamata kezdetben óvatosan indult, majd az új alkotmány előkészítése idején lendületet kapott. Végül akkor gyorsult fel, amikor egyértelművé vált, hogy az előző parlament már nem fogja elfogadni az új alkotmányt. A reform 199697ben igen nagy lépésekkel folytatódott, azt lehet mondani, hogy az igazságszolgáltatás szervezetét és működését alapjaiban törekedett megváltoztatni. A cél az volt, hogy olyan megoldásokat vezessenek be, amelyek nemcsak a táv oli jövőben, de már az elkövetkezendő években is kiutat jelentenek abból a helyzetből, amely miatt a magyar igazságszolgáltatást, mind az állampolgárok, mind a szakma képviselői, mind pedig a külföldi szakmai és politikai testületek jelentései, elemzései b írálják. Úgy gondolom, egyetért minden felelősen gondolkodó honfitársam abban, hogy egy ilyen léptékű reform csak a legalaposabban elvégzett vizsgálatokat követően, olyan helyzetben valósulhat meg, amikor a lehetséges megoldásokat és azok hatásait tekintve magának a jogalkotónak sincsenek kételyei. Amikor tehát biztos lehet abban, hogy felelősen vállalja azt a jogi szabályozást, amely nemcsak egy szűk réteg életét befolyásolja, hanem mindannyiunkra nézve alapvető jelentőségű, és az egész állam berendezkedés ét, belső és külföldi megítélését egyaránt meghatározza. A kormányt az igazságszolgáltatás működéséért viselt felelőssége vezérli akkor, amikor mérlegre teszi, hogy a reform törvényekben már megtestesült lépései mennyiben felelnek meg a kitűzött célnak, a változások hatása valóban előremutatóe, az egész igazságszolgáltatás szempontjából pozitív eredményeket hozhate. A kormányzatnak emiatt kell megvizsgálnia, hogy a helyi bíróságok és ott a mindennapok nehézségeiben helyt álló bírók és ügyintézők sorsára i rányítsae a figyelmet, vagy az ítélőtáblák felállításának időpontja kérdésében hozza meg mielőbbi döntését. Nem lehet vitatni azt, hogy a helyi bíróságok megsegítését kiemelten kell kezelni. Ez az a bírósági szint, amellyel minden jogkereső találkozik, és ezen a szinten jogerősen be is fejeződik az ügyek több mint 80 százaléka. Nem elhanyagolható tehát, hogy e bíróságok milyen feltételek és körülmények között végzik munkájukat. A bírósági reform kezdetéről, vagyis 1996 szeptemberéből származó megállapításo kból idézek: "A bíróságok által használt épületek alapterületének 61 százaléka teljes vagy részleges felújításra szorul. A bíróságok informatikai ellátottsága jelenleg nem megfelelő, a meglévő rendszerek is elavultak. Az ügyvitel során nem használják ki a számítástechnika előnyeit. A bírák munkaidejük jelentős részét fordítják nem kifejezetten jogi feladatok ellátására." A helyi bíróságokon dolgozó bírók helyzetét jelzi, hogy az 1997es adatok szerint 335 813 peres ügy érkezett, befejeztek 332 277 ügyet, és folyamatban maradt 187 023 ügy. A helyi bíróságokon dolgozó 1443 fős létszámmal számolva 230 körüli az az ügyérkezés évente, amellyel számolni kell. Nyilvánvaló, hogy a bírósági reform e helyzeten változtatni akart, azonban ez a változtatás nem vagy csak nagyon lassú lépésekben valósult meg az eddigiekben.
