Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Bejelentés a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz; valamint a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő sza... - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABADOS TAMÁS, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1985 részét a felsőoktatás teszi ki. 1999ben 113,3 milliárd forintot fordítunk a felsőoktatás támogatására, s ez 28,7 százalékkal több, mint az előző évben volt. Ezen be lül a rendszeres személyi juttatás 19,2 százalékkal, a dologi jellegű kiadások 14,3 százalékkal növekednek. Az államilag finanszírozott hallgatók száma 3,3 százalékkal emelkedik. A minisztériumi büdzsé ezenkívül kiemelt jelentőséget biztosít a szakképzésne k, amelynek a támogatása az 1998as 455 millióról jövőre 3,7 milliárd forintra nő. Még egyszer tehát: az oktatási és tudományos bizottság 13 igen, 3 nem és 4 tartózkodás mellett az 1999. évi költségvetési törvényt általános vitára alkalmasnak nyilvánította . Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az oktatási bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak. Képvis elő úr, önt illeti a szó. SZABADOS TAMÁS , az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén az egyik képviselőtársam, Csige József azt mondta , hogy amikor elemista volt, a földrajztanára mondta, hogy gyerekek, mennyire másképp látszik a világ a Pireneusok egyik oldalán és a másik oldalán, attól függ, hogy innen vagyunk vagy éppen a másik oldalán. Szeretném egy másik oldalról megvilágítani azt a többségi véleményt, amit most Sági József képviselőtársam elmondott, sok mindenben egyetértve, néhány dologban polemizálva, vitázva vele. A tárgyilagosság kedvéért szeretném elmondani, hogy igenis elmondtuk az oktatási bizottság ülésén, hogy a felsőoktatá sban és a tudománypolitikában komoly előrelépések vannak, folytatódnak azok a tendenciák, amelyek az előző kormány ideje alatt elkezdődtek, és megvannak azok a törvényi garanciák például a béremelésre is, amelyeket a kormány előirányzott. A problémák a köz oktatásban vannak, kedves képviselőtársaim, abban a közoktatásban, amelyet a kormány Járai pénzügyminiszter úr előterjesztésében is prioritásként kezelt. Természetesen megvannak azok a számok, amelyeket itt most tisztelt képviselőtársam előadott, csak mi e gészen más megvilágításban látjuk ezt, mint ahogy ő előadta. Ugyanis véleményünk szerint a közoktatásban semmiféle stratégiai előrelépés nincs és nem is várható. Itt - ahol a legkomolyabb, a legmélyebb és talán a legmerészebb ígéretek hangzottak el a válas ztási küzdelemben és később is, a kormányprogram megfogalmazásakor - fogja talán a legnagyobb csalódás érni azt a választói bázist, amelyet önök megszólítottak. Én, mint oktatási szakember, kívánom ennek az ellenkezőjét, de nagyon tartok attól, hogy nem fo g sikerülni. Jó hír, hogy a normatívák 16 százalékkal emelkednek, ez kétségtelenül egy jó hír az oktatásban dolgozók számára. De ha önkormányzati szempontból nézzük, akkor már nem ilyen szép a gyermek fekvése, hiszen az önkormányzatok mindössze 10 százalék os forrásbővüléssel számolhatnak az átengedett bevételekből és a különböző normatívákból. Ha a tervezett infláció legoptimálisabb mértékét nézzük, azt a 1011 százalékot, amelyet a pénzügyminiszter úr is előterjesztett, akkor - ha nagyon előzékeny vagyok - azt mondom, hogy inflációkövető az önkormányzatok támogatása, de ha egy kicsit rosszmájú vagyok, talán még ezt sem lehet róla elmondani. A saját bevételek nagyonnagyon komoly megnövelése nélkül azok az elképzelések, amelyeket önök a közoktatásról elmondt ak, nem teljesíthetők. Ugyanis ha 10 százalék fölött akarják finanszírozni az oktatási intézményeiket, akkor ezt természetszerűleg valahonnan el kell venniük. Vagy elveszik az egészségügytől, vagy elveszik a szociálpolitikától, vagy elveszik a fejlesztéstő l, sorolhatnám. Nincs kétségem afelől, hogy a 16 százalékos normatívaemelést odaadják a közoktatási intézményeiknek, de ezzel arányosan csökkenteniük kell a saját hozzájárulás összegét, feltéve ha nem akarják más területekről elvonni. Ez komoly visszalépés az elmúlt évihez képest, ahol
