Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Bejelentés a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz; valamint a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő sza... - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ILLÉS ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság elnöke, a bizottság előadója:
1980 költségvetésükben erre nagyobb költséget kell biztosítaniuk, szemben az állami finanszírozású létesítményekben működő sportegyesületekkel. (18.10) Végezetül szeretném leszögezni, hogy a bizottság ellenzéki képviselő tagjai is örülnek a magyar sport ilyen elismerésének, amint az előbb m ár említettem, ugyanakkor elfogadhatatlan az, hogy a bizottsági ülésen elhangzott szakmai, kritikai észrevételekre - amelyek közül csak a legfontosabbakat mondtuk el - ne kapjanak korrekt, szakszerű válaszokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsora iban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm bizottsági elnök úr. Megadom a szót Illés Zoltán úrnak, a környezetvédelmi bizottság elnökének, aki a bizottság állásfoglalását ismerteti. Elnök úr, öné a szó. DR. ILLÉS ZOLTÁN , a környezetvédelmi bizottság elnök e, a bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyar Polgárok! Engedjék meg, hogy mondandóm bevezetőjeként idézzek az Alkotmánybíróság 1994ben meghozott határozatából, amelyet 1997ben egy újabb határozatában is megerősí tett. "Az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje. A környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi és mennyis égi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta megszorítások később orvosolhatók. E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszaford íthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot." Ezt az alkotmánybírósági határozatot a költségvetési törvény megalkotásakor különösképpen figyelembe kell venni, hiszen ez a törvény a kapcsolódó egyéb jogszabályokkal együtt alapvetően meghatározza a környezet állapotának alakulását. Az elmúlt éveket, évtizedeket sajnos az jellemezte, hogy a költségvetési törvény megalkotásakor jórészt figyelmen kívül hagyták az előbbiek során említett szempontokat, és így a társadalom nak jelentős károkat okozva, alkotmánysértő módon elősegítették a környezet pusztítását és az emberek egészségének romlását. A jelenlegi kormánynak a rendelkezésre álló rövid idő alatt természetesen nem volt lehetősége arra, hogy ezen a helyzeten gyökerese n változtasson, így kényszerűségből az 1999. évi állami költségvetés környezetvédelmi szempontból is magán hordozza még az elmúlt évek jegyeit. A változás azonban megkezdődött. A kormány és ezen belül a Pénzügyminisztérium is biztosított arról, hogy a jövő ben erősíteni fogják azokat az eszközöket, amelyek a környezet állapotát javító, a fenntartható fejlődésnek megfelelő társadalom és gazdaság kialakulását eredményezik. Ezeket az eszközöket két fő részre osztanám. Az első a környezetvédelmi adóreform. A ko rmányprogramban kiemelt helyen szerepel az élőmunkát sújtó terhek, a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó csökkentése. Az 1999. évi költségvetés e szándék megvalósításának kezdeti lépése, ami a 2000. év költségvetésében remélhetőleg már jóval erősebben mutatkozik majd meg. Az emberi munkát terhelő adók és járulékok mérséklése következtében kieső államháztartási bevételeket részben "a szennyező fizessen" elv megvalósításával lehet pótolni. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a kör nyezetet súlyosan károsító ágazatok, iparágak, tevékenységek költségeinek egy jelentős részét az egész társadalommal és az elkövetkezendő nemzedékekkel fizettetik meg. Ennek a gazdaságilag ésszerűtlen, társadalmilag igazságtalan és környezetvédelmi szempon tból súlyos következményekkel járó helyzetnek a megváltoztatása országunk elemi érdeke, de ez felel meg az Európai Unió, az OECD és az európai közlekedési miniszterek konferenciája keretében vállalt kötelezettségeinknek is.
