Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1935 A 3. pont az új kormány alakítására hívott fel, amelyet ma már furcsán hangzó szóval "népkormánynak" neveztek. Szembesüljünk azonban a szó mögötti szándékkal, kérdezzük meg magun któl: mindent megteszünke, hogy kormányunk népkormány, az egész nemzet kormánya legyen, hogy ne ossza ketté az országot, hogy ne ásson lövészárkokat? A 4. pont új törvényeket hirdetett meg, köztük a választójogot, a sajtószabadságot, a független esküdtbír áskodást, az egyesülés szabadságát. A mi dolgunk most az, hogy megkérdezzük magunktól: jól szolgáljuke a választói akarat arányos megvalósítását, az államtól független szabad sajtót, az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt, hogy az egyesülés szabadságá val élő szervezetek jogait tiszteletben tartsuk? Az 5. pont a fentieknek ellentmondó régi törvényeket helyezte hatályon kívül, és kimondta, hogy minden egyéb törvényes rendelkezés hatályban marad, hiszen még a forradalmi időkben is fontosnak tartották a jo g és a rend kiszámíthatóságát. A mi dolgunk most az, hogy megkérdezzük magunktól: a törvényhozó és a végrehajtó hatalom változtate és hoze újat, ahol kell, és érvényben hagyjae a már meghozott törvényt, folytatjae a megkezdett utat, ahol azon változtat ni kárt okoz. Tudom, a kérdésekre mindannyian a jó választ keressük, hiszen feltételezem, jót akarunk a nemzetnek, az országnak. Kívánom az évfordulón, hogy legyen ehhez bennünk, mindnyájunkban elég bölcsesség, elég alázat és elég lelkiismeret is. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Csurka István: Éljen Tisza Kálmán! - Derültség a Fidesz soraiban. - Zaj.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Nem. Ugyancsak napirend e lőtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ügy, amiben az önök és a kormány figyelmét és segítségét kérem, országos jelentőségű. Közel 32 ezer óvónő és mintegy 400 ezer óvodás gyermek sorsának, életminőségének jövőben várható romlását kívánom napirend előtti felszólalásommal megelőzni. Pedagógiai műhelyek kutatásai, a szakmából származó figyelmeztető jel zések és nem utolsósorban pedagógusi tapasztalataim alapján javaslom, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékébe a kormány vegye fel az óvónőket. Az emberi szervezetet a különböző munkatevékenységek eltérően veszik igénybe, attól függően, hogy m ilyen erőkifejtéssel, milyen munkakörülmények közepette és mekkora idegi megterhelés árán teljesítjük munkaköri kötelezettségeinket. Bárki előtt természetes, hogy a sűrített levegőben vagy meleg üzemben végzett nehéz fizikai munka annyira igénybe veszi az itt dolgozók szervezetét, hogy a 60 év felettiek többségükben már nem képesek ellátni ezt a munkakört, azaz számukra biztosítani kell a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. A hajózásban, vasúti közlekedésben és a légi forgalomban foglalkoztatotta k munkaképességét az állandó stressz, a huzamos idegi megterhelés őrli fel gyorsabban, azaz az itt dolgozó járművezetők, pilóták, kocsimesterek, utaskísérők és navigátorok nyugdíjkorhatára is ennek megfelelően alacsonyabb. Az utazás biztonsága egyértelműen megköveteli, hogy az idegileg megkopott dolgozókat nem szabad foglalkoztatni ezekben a munkakörökben. Úgy vélem, itt, e Házban, képviselőtársaim előtt nem kell bizonygatnom, hogy az óvodában végzett nevelőmunka miképpen határozza meg az ezredforduló Magya rországának jövendőjét. Az óvoda az első hely, ahová a kicsi gyermek a családból kilép a kortársak közösségébe. Az óvónő feladata és felelőssége az egészséges életre való nevelés, a gyermek gondozása. A dajkával együtt gondoskodnia kell 2025 gyermek tiszt álkodásáról, öltözködéséről, étkezéséről, pihenéséről.
