Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - Dr. Dornbach Alajos (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - "Miért szegi meg a kormány a bíróságokkal kapcsolatos törvényi kötelezettségeit?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
1818 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Dornbach Alajos, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez: "Miért szegi meg a kormány a bíróságokkal kapcsolat os törvényi kötelezettségeit?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. (Folyamatos zaj.) Megkérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy csendesebben kísérjék figyelemmel az ülést, mert ez a zaj rendkívüli módon zavarja a kérdezőt és a válaszadót is. Köszönöm. D R. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! 1997 nyarán fogadta el a parlament a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényt, ugyanakkor az igazságszolgáltatási reform részeként még hé t törvény módosítására került sor. Ezek a szabályok később az ezen változásokkal összhangban módosított büntetőeljárásról szóló törvénnyel együtt egy új egységes igazságszolgáltatási rendszert alkotnak. A változás egyik fontos eleme, hogy a bírósági rendsz er négyszintűvé válik, tehermentesítve ezzel a Legfelsőbb Bíróságot és gyorsítva az ítélkezést. A törvény értelmében 1999. január 1jétől három ítélőtábla kezdené meg működését: Budapesten, Szegeden és Pécsett. Ennek megfelelően az elmúlt hónapokban megtör tént a bírák és ügyészek kinevezése, a bírósági épületek kiválasztása és kialakítása, azaz a felkészülés a reform gyakorlati végrehajtására; mindez a parlament által elfogadott törvényeknek megfelelően. Mindezek után minden előzmény nélkül, két hónappal az ítélőtáblák felállása előtt, a szakmai és a széles nyilvánosság is csak a költségvetési törvényből értesülhetett arról, hogy a kormány nem fog, nem akar vagy nem tud pénzt adni az ítélőtáblákra. Még a Legfelsőbb Bíróság elnöke is csupán a sajtóból tudhatt a meg, hogy az ítélőtáblák felállítását - azaz egy törvényi kötelezettségét - a kormány nem teljesíti. Amennyiben a kormány valóban megszegi kötelezettségét, veszélybe kerülhet az igazságszolgáltatás rendszere és működése. Így nemhogy felgyorsulna az ítélk ezés, hanem éppen ellenkezőleg: tovább lassul. Csak egyetlen példa: a Legfelsőbb Bíróság a reform részeként újabb feladatokat kapott - így a jog egységes alkalmazásának biztosítását , ám cserébe megszűnt fellebbezési fórum lenni. (Dr. Dávid Ibolya: 2000t ől!) Amennyiben tehát nem állnak fel az ítélőtáblák, lesznek a Legfelsőbb Bíróságnak új feladatai, és maradnak a régiek is. Mindez tovább nehezíti a Legfelsőbb Bíróság amúgy is nehéz helyzetét. Ké rdezem a tisztelt miniszter asszonyt: miért szegi meg a kormány a bíróságokkal kapcsolatos törvényi kötelezettségeit? (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót dr. Dávid Ib olya igazságügyminiszter asszonynak. Miniszter asszony, öné a szó. DR. DÁVID IBOLYA igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Úr! A kormány szilárd meggyőződése, hogy igazságügyi reformra szükség van. A kérdés tehát nem az, hogy legye ne igazságügyi reform, hanem az, hogy milyen reform legyen, melyek legyenek a reform fő célkitűzései, mennyibe kerül a reform, és egyszerre vagy lépcsőzetesen valósuljone meg, s az utóbbi esetben milyen legyen az időbeli ütemezés. Vagy önök úgy gondolták , hogy ezzel a reformmal elértük a Kánaánt? (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Az ítélőtáblák ügye a reformcsomag egy eleme. A kormány azonban komplex kérdésként kezeli a reformot, amelyből nem szabad egy elemet kiragadni és kizárólag arra összpontosít ani, hanem egymással összefüggésben kell vizsgálni a reform egymással szoros összefüggésben álló szervezeti,
