Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - Jakob Presecnik, a szlovén parlament infrastrukturális és környezetvédelmi bizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VARGA ISTVÁN, az MDF
1789 Felmerülhet a kérdés, hogy a szóban forgó rendelkezések nem lépike át azt a mértéket, amely már a büntetőjogi önkény talajára téved, és az állampolgárok indokolatlan zaklatásának a lehetőségé t teremtheti meg. Úgy gondoljuk, hogy erre nemmel kell válaszolnunk, és itt a Btk. módosítására utalunk vissza, mely azt a vagyonelkobzást követően bűnszervezet tagjaként, haszonszerzés céljából történő elkövetés esetére írja elő. Az előbb említett eljárás i fellépés valóban csak arra szolgál, ami a neve, tehát hogy a bíróság döntéséig a jogellenesen szerzett vagyon ne tűnjön el. Fontos rendelkezés - erről is szóltak képviselőtársaim - a védett tanú. Eszerint különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha vallom ása kiemelkedő súlyú, lényeges körülményre vonatkozik a bizonyíték, és mással nem pótolható, személye és tartózkodási helye a gyanúsított és a védő által nem ismert, továbbá ha személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozó élete, testi épsége vagy személyi szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve. Eme együttes feltételek fennállása esetén - különösen a védett tanút - különleges, az eljárás általános szabályaitól eltérő jogok illetik meg védettsége érdekében. A javaslat tulajdonképpen a büntetőel járás vonatkozó rendelkezéseit hozza időszerűen és időben előre. Nem lehet vitás, hogy a tanúvédelem tipikusan a maffiózó törvénytisztelet - netán az emberi életet semmibe vevő és gátlástalan - eszközét próbálja hatástalanítani, amit annak érdekében tesz m eg, hogy a büntetőeljárás súlyától mentesüljön. Igaz, hogy a tanúzás állampolgári kötelesség, de senkitől sem várható el, hogy minden védelem nélkül tegyen eleget ennek, vállalva egzisztenciája, vagyona, esetleg családja vagy saját élete veszélyeztetésének lehetőségét. Eme jogi intézménynél kétségtelenül merülhetnek fel alkotmányossági aggályok, különösen törést szenved a kontradiktórius eljárás elve, csorbulhatnak a védelem jogai, a jogosultak iratbetekintési jogosítványai s a többi. Ezen aggályokkal szemb en áll azonban nemcsak a társadalom védelmének elve és annak a működésére kirívó veszélyt jelentő bűnözői támadás, hanem az is, hogy a büntetőeljárás sikere mellett a hatalomnak minden eszközzel meg kell védeni állampolgári kötelességét teljesítő tagját. A z intézmény mellett nemcsak pragmatikus bizonyítási, eredményességi ok szól, hanem az, hogy a polgár érezze, nincs magára hagyva, amikor az igazságért kiáll és a büntetőeljárást segíti, és ezzel további bűnelkövetést akadályoz meg. Az intézmény azt a célt szolgálja, hogy növelje az ő és mások biztonságérzetét és a jog érvényesítésre jutásában való hitét. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, a tanúvédelem az egész világon nehéz kérdés, mert gátlástalan, magas fokban szervezett bűnözőkkel szemben kell felvenn i a harcot, ahol hatalmas pénzek forognak, és az emberi életnek ehhez képest igen csekély az értéke. Ezzel áll szemben az igazságszolgáltatás a szervezett bűnözésnél korlátozottabb eszközeivel. Szabad legyen itt egy lírai kitérőt tennem. Egyik képviselőtár sunk vezérszónoklatában érintette az ügyészség kormány alá rendelését. Remélem, nem veszi rossz néven az igazságügyi államtitkár úr: az az álláspontunk, hogy az elmúlt négyéves ciklusban a korábbi kormánynak sikerült a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisz tériumát - és igazságügyminiszterét - kvázi ledegradálni börtönfelügyeleti minisztériummá. Ebből okszerűen következik, ha hatékonyan fel akarjuk venni a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, akkor ennek elengedhetetlen eszköze a büntetőeljárás módosításán és az új Btk.n túlmenően az, hogy megtörténjen - természetesen megfelelő jogi garanciákkal - az ügyészségnek a kormány alá rendelése. Ha ez nem történik meg, kedves képviselőtársaim, akkor beszélhetünk itt szervezett bűnözés elleni küzdelemről, módosíthat juk félévente a büntetőeljárási törvényt, akkor sem lesz hatékony a bűnüldözés. Tisztelt Országgyűlés! Azt mondtam, hogy néhány kritikai észrevételt is kell tennem. Ezzel kapcsolatban szabad legyen hivatkoznom - erre egyébként már szabaddemokrata képviselő társam is utalt, és ez azon ritka pillanatok egyike, amikor szakmailag egyetértünk - a javaslat 41. §ára, amely azt mondja, hogy "amennyiben a vádlottat az elsőfokú bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt legalább háromévi végrehajtandó szabadság vesztésre ítéli, az ügyész indítványára az előzetes letartóztatást fenn kell tartani, illetve el kell rendelni, kivéve, ha a már kitöltött előzetes letartóztatás
