Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER, az SZDSZ
1768 alkalmas annak a célnak az elérésére, ami a bűnözés visszaszorítását és az eljárások hatékonyságának növelését szolgálja a tanúk, a sértettek védelme érdekében, a Btk. azonban nem ilyen. Kormánypárti képviselőtársaim elmondták, hogy egy világos jogpolitikai célkitűzést fogalmazott meg a kormány, amikor a büntetések szigorítását szorgalmazza. Szeretném az önök emlékezetébe idézni, hogy a Fidesz a választási kampány során egy számomra mindenképpen szimpatikusabb programot tűzött ki, azt a programot, hogy a Btk. egész szankciórendszerének átvizsgálását fogja rövid időn belül végrehajtani. Ez a törvényjavaslat ugyan száz ponton érinti a büntető törvénykönyvet, de messz e nem teszi meg az átfogó felülvizsgálatot. A mindenkori politikának két választása van egy ilyen helyzetben: az egyik, hogy egy népszerű, kétségtelenül népszerű és a közvélemény széles körének támogatását élvező zászlót húz fel, és nem törődik azzal, hogy ez a népszerű zászló érdemi eredményeket, változásokat hoze létre; vagy megkeresi azokat a hatékony megoldásokat, amelyek a bűnözéssel szembeni fellépést tényleg eredményesebbé teszik. (10.20) Ha már szóba került a legfrissebb bűnügyi statisztika, abból látható, hogy a felderítési mutató az 1998as év első három harmadában 59 százalékról 56 százalékra csökkent, tehát közel a felét a bűncselekmények elkövetőinek nem sikerül felderíteni. Ilyen tekintetben azoknak az elkövetőknek a vonatkozásában, akiket nem találnak meg, azt kell mondanom, hogy közömbös, hogy milyen szigorú büntetést nem fognak megkapni. A kormánynak szerintünk azon kellene törni a fejét, hogyan lehet ezen a helyzeten változást létrehozni, és ha ebben jó megoldásokat talál, ebben számíthat a z SZDSZ képviselőcsoportjának a támogatására. Meg kell jegyeznem egyébként, hogy a propaganda is érhet el bizonyos hangulatjavító változásokat. Hogy megint csak a bűnügyi statisztikára hivatkozzam, ebből kiderül, hogy például a csalások száma 1998ban 386, 1 százalékkal növekedett, amit ha valaki kívülről néz, azt mondja, hogy itt az ideje menekülni ebből az országból, hiszen 386 százalékos növekedés; 27 ezerről 106 ezerre növekedett a csalások száma. Aki ismeri az ügy mögötti összefüggéseket, az tudja, hogy ez a 80 ezres növekedés egyetlenegy szervezetnek a működése volt: egy társaság parkolójegycsalásokat követett el, darabonként 200 forintos kárt okozott sértetteknek, mert parkolójegyet adott anélkül, hogy erre lett volna joga; rendesen könyvelték, összese n 80 ezer sértettje volt a bűncselekménynek. Jövőre a kormány elmondhatja, hogy a büntetőpolitikája eredményeket ért el, mert lám, a csalások száma - hacsak nincs még egy társaság, amely ilyen sok sértettel elkövet bűncselekményt - radikálisan fog csökkenn i. Ugyanezt egyébként el lehetne mondani abban is, hogy a fővárosban 86 százalékkal növekedett a bűnözés. Ennek egyik része egy, a fővárosban az első félévben felderített adó- és társadalombiztosítási csalássorozat volt, amely több mint 6 ezer bűncselekmén yt jelentett. Ha jövőre ilyen nem lesz, a bűnözés javulni fog anélkül, hogy a kormány bármit tenne. Mi azért ezzel együtt azt gondoljuk, hogy a bűnözés aggasztó jelenségeket mutat, és az ezekkel szembeni fellépésre kellene egy következetes kriminálpolitiká t és büntetőjogalkotási politikát érvényesíteni. A mostani javaslattal kapcsolatban már szó esett arról, hogy néhány éven belül ez a 43. módosítása a büntető törvénykönyvnek. Mi a magunk részéről hiányoltuk azt, amire már korábban utaltak képviselőtársaim : elemezni kellett volna, hogy az eddig bevezetett tényállások vajon elértéke a hozzájuk fűzött reményeket. Itt szeretném óva inteni a mostani kormányzatot is attól a hibától, amibe, meg kell vallanom, mi magunk is beleestünk. 1997ben - és ezt önkritikus an kell elmondanom - nagymértékben a rendőrség nyomására az előző kormány benyújtott egy olyan büntetőtörvénykönyvmódosítást, ami a bűnszervezet létrehozását önállóan bűncselekménnyé nyilvánította. Akkor minden rendőri szakértő azt mondta, hogy ha ez ninc sen, akkor nem lehet megállítani a szervezett bűnözést. Mi ezt elhittük, elfogadtuk, önkritikát kell gyakorolnunk, a kormány képviselője is beismerte a bizottsági ülésen, hogy 1997 szeptembere óta egyetlenegy ilyen bűncselekményt nem sikerült felderíteni. Tehát van egy új tényállás a büntető törvénykönyvben, de
