Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - Dr. Szanyi Tibor (MSZP) - a külügyminiszterhez - "Magándiplomácia vagy orientációváltás a magyar kormány külpolitikájában?" címmel - DR. SZANYI TIBOR (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
1594 Köszönöm. Dr. Szanyi Tibor úr, a z MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek. Külügyminiszter úr távollétében, ha a képviselő úr elfogadja, Németh Zsolt államtitkár úr válaszol. "Magándiplomácia vagy orientációváltás a magyar kormány külpolitikájában?" címmel teszi fel a kérdést Sanyi Tibor úr. (14.30) DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánknak az Amerikai Egyesült Államokba akkreditált nagykövete 1998. október 27én átadta megbízólevelét Bill Clinton amerikai elnöknek. A sajtóhíradások szerint a magyar nagykövet rövid beszédet mondott. Az illetékesek a beszéd teljes szövegét a sajtó és mások számára is közreadták, és ha megengedik, egy gyöngyszemet idéznék belőle: "Magyar elődeink részt vettek már az önök függetlenségi háborújában, a szecesszionisták ellen vívott polgárháborúban, és ami épp ennyire fontos, a bányákban, a kohókban és a prérin magyarok százezrei járultak hozzá ahhoz, hogy Amerika olyan virágzó lett, amilyennek ma ismerjük." Ennek az egyébként meglehetősen gyermetegen historizáló, diplomáciai köntösbe bújtatott üres locsogásnak egyetlen tartalmi eleme Magyarország integrációja - és most nyomatékosan mondom - a szomszédos államokkal, ezen belül a határainkon túli mintegy 3 millió ma gyar jogainak érvényesítése - mint hazánk külpolitikájának egyik, ámde ebben a beszédben egyedül megjelenített prioritása. Ennyit a nagykövetek kiválasztásának szakmai alapjairól. A kérdésem tehát az, hogy az új magyar nagykövet megbízólevelében szerepele más országok egyébként magyar nemzetiségű állampolgárainak érdekképviselete az Egyesült Államokban, s ha nem, akkor nagykövetünk miért feledkezik meg az őt egyébként igen szépen megfizető 10 millió honfitársa céljainak, érdekeinek egyáltalán megemlítésérő l? Kérdésem az is, hogy megváltozotte a magyar külpolitika európai integrációs fő iránya, azaz tényleg a szomszédos országokkal való integrációra törekszünke, egyben felvállalva azt is, hogy szomszédaink némelyike a jelenlegi magyar kormány mandátuma ala tt biztosan nem kerül be az Európai Unió bővítése első, de még második körébe sem. Kérem tehát államtitkár úr szíves válaszát és magyarázatát, noha megmondom őszintén, hogy az ilyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elszabad ult nagyköveti megnyilatkozások láttán kétségeim vannak afelől, hogy uraljáke önök a külpolitikát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Németh Zsolt államtitkár úr válaszol. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államti tkár : Tisztelt Képviselő Úr! Nem mondanám, hogy teljesen értem, hogy mire irányul a kérdése (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) , mert Jeszenszky Géza nagykövet úrnak az 1865ös függetlenségi háborúval kapcsolatos kijelentései, illetőleg (Felzúd ulás az SZDSZ padsoraiban.) Amerika létrehozásával kapcsolatos kijelentései azt hiszem, mindenféleképpen megállják a helyüket, és egy ilyenfajta beszédben lehet indokolt a magyaramerikai kapcsolatok összefüggéseinek az elemzése. A másik megjegyzését kieme lve, hogy a határon túli magyarok képviselete mennyire feladata az Amerikába akkreditált nagykövetnek, illetőleg egyáltalán a nagyköveteknek ez mennyire feladatuk, azt tudom önnek mondani, hogy az alkotmány e tekintetben meglehetősen egyértelműen határozza meg a magyar kormány kötelezettségvállalásait, tehát a magyar kormány a határon túli magyarság iránt igenis felelősséget vállal, és ez kiterjed a nagykövetek feladataira is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
