Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ, az MSZP
1558 volt a '97es költségvetésnek egy nagyon kritikus pontja. Azt gondolom, hogy most i s érdemes egy picit ezen elgondolkodni azoknak, akik a jövő évre tervezett változásokhoz nagy reményeket fűznek. A másik eleme a zárszámadásnak, amire szeretnék kitérni, a Nyugdíjalap kiadása. A Nyugdíjalap nagyjából egyensúlyban volt. A Nyugdíjalapnál kül önösebb problémára nem is utal az ÁSZjelentés sem, hiszen a 97,5 százaléka a nyugellátásokra ment el; de azért ki kell emelni, hogy ez volt az első esztendő, amikor már a gazdasági körülmények lehetőséget kínáltak arra, hogy lépjünk a nyugdíjasok irányába . A 19,5 százalékos emeléssel tulajdonképpen elkezdtük és '98ban folytattuk visszaadni a nyugdíjasok irányába mindazt a veszteséget, amit a nyugdíjasoknak kényszerűen viselniük kellett, és amiben sajnos most '99től törés várható, hacsak a kormány nem gon dolja meg a szándékát. Sajnálatos módon a Nyugdíjalapnál - az ÁSZ is említi, és a saját tapasztalatunk is ez volt - a felújítási munkák esetében nem minden esetben tartották be a közbeszerzési törvényt, de erre most nem térek ki. Azt gondolom, hogy hamaros an a közbeszerzési törvény módosítását is indokolt lenne talán ebből a szempontból is elvégezni. Ami az Egészségbiztosítási Alap kiadásait illeti, itt is sok mindenről lehetne szólni, de szeretnék visszatérni a pénzügyminisztériumi államtitkár expozéjára. 1997ben olyan költségvetéssel indult a társadalombiztosítás, amely magában foglalta a kapacitástörvény következményeit is. A Pénzügyminisztérium és utána az Országgyűlés úgy gondolta, hogy az egészségügyi struktúra átalakításának eredménye közvetlenül meg jelenik a társadalombiztosítás költségvetésében. Úgy számolt: ha az 1996 végén, '97 elején létrejövő szerkezet 1996ban egész évben jellemezte volna az egészségügyi struktúrát, akkor '96ban körülbelül 78 milliárd forinttal kevesebb is elég lett volna, a '97es költségvetést pedig ehhez mérte az Országgyűlés a Pénzügyminisztérium javaslata alapján. Csakhogy a tbköltségvetésből nem az intézmények költségeit finanszírozzuk, hanem az intézmény az ellátott betegek után kapja a bevételét. Tehát ha a kórház - é s én ezt mondtam januárban, nem azt, amit az államtitkár úr az expozéjában mondott - mérsékelni tudta az állandó költségét, és ha ugyanannyi beteget tudott ellátni, akkor igenis az intézménynél keletkezett megtakarítás. Tehát hozott eredményt a struktúraát alakítás, de ez nem a tbköltségvetésben vált világossá, hanem az intézményeknél jelentkezett. Az volt a hiba - és erről is őszintén kell beszélni , hogy a költségvetés azt akarta elvenni, amit a finanszírozási rendszer miatt nem tehetett meg, és ezt nem lehetett megtenni. Ugyanakkor '97 elején a kormányzat nagyon gyorsan felismerte azt a hibát, amit a PM erőteljes nyomására az Országgyűlés elfogadott, és korrekcióra került sor. (10.50) Itt mindenképpen szólni kell azokról a szervezetekről - mert sajnos ny omokban sincs jele annak, hogy a jelenlegi kormányzat ezeket a szervezeteket komolyan veszi , mint az EDDSZ, a Kórházszövetség, a Gazdasági Vezetők Egyesülete, a Magyar Orvosi Kamara, amelyekkel összefogva már az év elején sor került a korrekcióra, amit a ztán később a pótköltségvetés realizált. A vagyonról szeretnék még szólni. Nyilvánvaló, hogy nagyon nagy problémát okozott 1997ben a vagyonkezelés. A legnagyobb probléma a Club Aliga és a Wesselényi utcai ingatlan kérdé se volt, de erre most idő hiányában nem térek ki. Sajnálatosan tapasztaljuk azt, hogy bár az önkormányzatok megszűntek, ez a probléma továbbra is él, és szomorúan tapasztaljuk azt, hogy pártkatonák veszik át a szerepet a társadalombiztosítási vagyon kezelé sében. Most erre nem térek ki, mert ez nyilván '98nak a témája, de a következtetések itt is láthatók. Szeretnék '98ról nagyon röviden szólni. Nagyon helyes az, amit az Állami Számvevőszék megállapít, s világosan bemutatja, hogy a kormány ezen javaslata n em megalapozott. Az országosan egységes alapdíj már korrigálható lett volna, és egyszerűen nem igaz a kormánynak az az állítása, hogy ezért kell a '98as törvényt módosítani. Egyszerűen elfogadhatatlan az, amit a hiánynál indokolásul elmond a kormány! Azt mondja, az elmúlt évek tapasztalata alapján egyértelmű, hogy a pótköltségvetés benyújtása során hiánycsökkentő intézkedések meghozatalára, illetve azok
