Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FRAJNA IMRE, a Fidesz
1555 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a házbizottság ajánlása alapján 1515 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. Először megadom a szót Frajna Imre úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. (10.30) DR. FRAJNA IMRE , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönö m a szót, elnök úr. Mint az államtitkár úr mondta, ez egy olyan költségvetés, amit teljes egészében az előző kormány és tbönkormányzat fogadott el és hajtott végre - ez ennek most a zárszámadása. Nehéz helyzetben van az ember, amikor egy kormányváltás utá n kell egy ilyen költségvetés kapcsán, egy zárszámadás kapcsán elmondania a véleményét. Egyfelől azért, mert nem árt elkerülni a "bezzeg, mi megmondtuk" kérdést, másrészt azért, mert ez a zárszámadás pont arról szól, hogy mindazt, amit elmondtunk ennek a k öltségvetésnek a vitájában, azt itt zárszámadás formájában olvashatjuk viszont. Az egész zárszámadás kapcsán Nagy Sándor képviselőtársam nagy tanítója, Murphynek az egyik mondása jut az eszembe, ami arról szól, hogy százszor könnyebb azt prédikálni, amit i szik az ember, mint meginni azt, amit prédikál. Ennek a költségvetésnek a vitájakor elmondtuk mi is, elmondta a Számvevőszék is, hogy az egykori tbköltségvetések klasszikus hibájában szenved, miszerint a bevételek felül, a kiadások alultervezettek. Az ak kori Fideszvezérszónok azt mondta, hogy ennek a társadalombiztosítási költségvetésnek egyetlenegy előnyét látta a beterjesztésekor, miszerint időben be lett terjesztve, sőt még el is lett fogadva. Az összes többi hozzátennivalónk negatív volt. Ugye, ez vo lt az a társadalombiztosítási költségvetés, amit az érdekegyeztetésre oly nagy hangsúlyt helyező kormány úgy nyújtott be a parlament elé, hogy gyakorlatilag tokkalvonóval átírta a társadalombiztosítási önkormányzatok tervezetét, miszerint a tbönkormányza t nem az államháztartási irányelveknek megfelelő költségvetést nyújtott be. Ez volt az a tbköltségvetés, amiben sikerült a benyújtó pénzügyminiszternek elérnie azt, amit általában még csak a tbönkormányzatoknak, miszerint a költségvetés az államháztartás i törvény minimális feltételeit sem teljesítette. Ebből a szempontból a zárszámadásnál jelentős előrelépés tapasztalható. Ez a zárszámadás legalább korrigálja ezt a törvényt, és az Áht.nak megfelelő formában került benyújtásra. Ha végiggondoljuk, hogy mir ől szólt ez a '97es év, akkor az egészségügy területén ez egy eléggé fekete évként lesz feltehetőleg jelezve. Ez volt az a tbköltségvetés, ahol elő volt irányozva a 10 milliárd forint az ágyszámleépítés hatásának megtakarításaként, amiből - most már nyil vánvalónak látszik mindenkinek, amit a vitában akkor szintén elmondtunk - semmi nem teljesült. Ez volt az az év, ahol szembesülnie kellett az akkori kormányzatnak azzal, hogy az időközben végrehajtott egészségbiztosítási reform nem alkalmas arra, hogy az e gészségügyi dolgozók béremelését egyszerű központi egyezséggel megtehessék, bár ez a költségvetés erre gyakorlatilag semmi lehetőséget nem adott. Ugyan a tervezet szerint a költségvetés előirányzott az egészségügyi dolgozók számára 17 százalékos béremelést , csak ez a 17 százalékos előirányzat akkor úgy jött össze, hogy egyrészt a '96os évi eredeti előirányzathoz számította a kormány, másrészt beleszámolta ebbe a növekménybe az ügyeletet, a 13. havi bért, sőt az elbocsátandó dolgozók végkielégítését is. Ugy anez a költségvetés volt az, ahol - szintén megsértvén nem az államháztartási törvényt, csak a költségvetéstervezési irányelveket - egy egészen furcsa jelenséggel szembesülhettünk, miszerint az elküldeni vágyott egészségügyi dolgozók végkielégítését célzo ttan és címzetten vagyonértékesítésből szerette volna a kormány kifizettetni, megszegvén azt a költségvetési törvényt, ahol a bevételek egyetemlegesen állnak szemben a kiadásokkal, és igen ritkán fordul elő egy egységes költségvetésen belül az, hogy címkéz ett bevételeket rendezünk címkézett kiadásokhoz. Szerencsére ebből sem sok teljesült a költségvetés kapcsán.
