Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
1514 bevezették a jövedelemkorlátot. Azt tekintette diszkriminációnak, hogy a magas jövedelműek nem kapnak családi pótlékot, illetve lépcsőzetesen csökken, miközben a közepes és alacsony jövedelműek kapnak. Ezzel szemben mi t mondanak önök? Mádi László képviselőtársunk pozitív diszkriminációról beszélt a vezérszónoklatában. Kinek a javára? A középen és magasan levő családosok javára! Aki ismeri a szociológiai irodalmat, önök közül hallott már valaki arról, hogy egy társadalom ban a magas és közepes jövedelműek élvezzenek egy kormány részéről pozitív diszkriminációt? Ha valaki hallott ilyet a szociológiában, mutassa meg, mert én még csak arról hallottam, hogy pozitív diszkriminációt a hátrányos helyzetűek szoktak élvezni, és az Alkotmánybíróság, amikor a pozitív diszkrimináció fogalmát egyáltalán tárgyalja, akkor mindig valamilyen hátrányos helyzet kiegyenlítéseként beszél a pozitív diszkriminációról. Micsoda pozitív diszkrimináció az, amiből pont a leghátrányosabb helyzetűek mar adnak ki?! Tisztelt Országgyűlés! Igen, egyetértek azzal, amit, ha jól emlékszem, Tállai András mondott, miszerint itt két filozófia van. Igen, ezen a ponton egyetértünk: van egy olyan filozófia, amelyik azt mondja, hogy diszkrimináljuk az alacsony jövedel műeket, a nyugdíjasokat, a gazdasági válság kárvallottjait; és van egy másik filozófia, amelyik azt mondja, hogy elsősorban az alacsony jövedelműeket, a munkanélkülieket, a tartós munkanélküliségtől sújtottakat, az elmaradott területeken élőket és az időse ket kell egy társadalompolitikának is és egy adópolitikának is előnyben részesíteni. Úgyhogy valóban két filozófia van. És a költségvetés ismeretében és a költségvetést az adótörvényekkel egybevetve ez ma világosabb, mint egy héttel ezelőtt volt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces reagálásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. TÁLLAI ANDRÁS (Fide sz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr felszólalására nagyon nehéz lesz két percben reagálni, ezért csak néhány gondolatra próbálok meg reagálni. Az egyértelműen érződik az önök felszólalásaiból, hogy a volt kormánypártok köz ött sincs egységes gondolkodás abban, hogy az adópolitikának mi a szerepe. Bauer képviselő úr azt hangsúlyozza, hogy ők szociális meggondolásból értettek egyet azzal, hogy a legalacsonyabb jövedelmek az adópolitikán keresztül ne adózzanak. Ugyanakkor a szo cialista képviselők pedig azt kérik rajtunk számon, hogy miért keveredik az adópolitika és a szociálpolitika. Bauer képviselő úr a végén is ráerősített, hogy igenis ő vagy a szabaddemokraták úgy gondolják, hogy az adópolitika és a szociálpolitika teljesen összemosható. (Bauer Tamás: Nem úgy gondolom! Nem ezt mondtam!) Hát mi nem így gondolkodunk! (Bauer Tamás: Én sem!) Ez az egyik. A másik az, hogy gyengíti a foglalkoztatást. Úgy gondolom, aki ismeri az alkalmazottak helyzetét és gondolkodását, és aki azt m ondja, hogy van egy bejelentett jövedelmem, és mellé a zsebembe raknak még - csak egy számot mondok - ötezer forintot, az igenis ragaszkodni fog ahhoz a jövedelméhez, de az is mindig ott fog benne motoszkálni, és ezt számon fogja kérni a munkáltatójától, h ogy miért nem adja meg neki azt a lehetőséget, amit a másik cégnél - mert ott valóságosan bejelentik a dolgozót - igénybe tud venni, ő pedig nem tudja igénybe venni. Úgy gondolom, ez elindít olyan folyamatokat, amelyek kedvezőek lesznek. Csak egy mondattal : nem értek egyet avval, hogy a személyi jövedelemadó a munkáltatót terhelő adó. Nem a munkáltatót terhelő adó, hanem a munkavállalót terhelő adó! A diszkriminációt pedig nem arra használtam, hogy önök 1995ben az adójóváírást 500 ezer forint jövedelemig ( Bauer Tamás: Én sem ezt mondtam!) határozták meg, hanem akkor alkalmaztam,
