Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1512 Tehát amiről most beszélni szeretnék, az a következő. Önök azt mondják: az az elv, hogy mindenki adózzon, és ennek jegyében mondják azt, hogy ezt az adójóváírást csökkentik a felére, 20 százalékról 10 százalékra, tehát a legalacsonyabb jövedelmek is adózni fognak. (18.40) Ezt eddig szocialista és szabaddemokrata képviselők egyaránt helytelenítették, alapjában véve szociális megfontolásból. Tehát azt mondtuk, arra hívtuk föl a figyelmet, mind a szocialista, mind a szabaddemokrata képviselők, hogy ez a lépés - vagyis hogy részben az adójóváírás megszüntetéséből finanszírozzák a családi adókedvezményt, m ert erről van szó, egy átcsoportosítás a személyi jövedelemadón belül - egy társadalmilag igazságtalan, elfogadhatatlan jövedelemátcsoportosítást vagy más szóval a terheknek a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek rovására való átcsoportosítás át jelenti. Azt hiszem, hogy ez a bírálatunk egy helyes bírálat. Nem helyes dolog egy gazdasági válságból éppen kilábaló országban a szegények rovására, a gazdagok javára csoportosítani át a jövedelmet. De szeretnék továbbmenni ebben az érvelésben, és szer etném még egy szempontra fölhívni valamennyiünk figyelmét. Nem tudom, ki olvasta képviselőtársaim közül azt a rövidített közlést, amely Leszek Balcerowicz lengyel miniszterelnökhelyettes és pénzügyminiszter parlamenti beszédéből jelent meg a múlt pénteki Magyar Hírlapban. Balcerowicz - akire a Fidesz vezető politikusai is pozitív értelemben szoktak hivatkozni - arról beszél, hogy Lengyelországban kiszélesítik a személyi jövedelemadórendszerben az adómentes sávot. Mire hivatkozik Balcerowicz ezzel kapcsola tban? Azt mondja, azért szélesítik ki, hogy fokozzák az alacsony jövedelmű munkakörökben foglalkoztathatók munkavállalási hajlamát. Vagyis, hogy kisebb legyen a költsége annak, hogy ezek közül - akiknél ez egyáltalán szóba jön, és akik a munkanélküliség ha tárán mozognak - valakik kevésbé legyenek hajlamosak arra, hogy inkább munkanélküliek maradjanak, és munkanélkülisegélyből vagy feketemunkából próbáljanak megélni, és inkább legyenek hajlamosak arra, hogy legális munkát vállaljanak. Mert, tisztelt képvise lőtársaim, maga a személyi jövedelemadó is a bérnek egy terhe, a bérjárulék is a bérnek egy terhe. Hogy ezek közül a bérterhek közül mit fizet a munkáltató, mit fizet a munkavállaló, közgazdaságilag tulajdonképpen mindegy. Ez is meg az is a munkáltató munk aerőterhe és a munkavállaló által ténylegesen felvett bér közé ékelődő állami jövedelem. Minél nagyobb ez az állami jövedelem, annál nagyobb a különbség a munkáltató terhe és a munkavállaló jövedelme között. S ha ez a teher növekszik, az csökkenti a munkál tató hajlandóságát, hogy azt az illetőt foglalkoztassa, mert ha magasabb az adó, vagyis megszűnik az adójóváírás, ami azt jelenti, hogy magasabb annak az alacsony jövedelmű valakinek az adója, ez bizony azt jelenti, ahhoz hogy ugyanolyan nettó bért érjen e l, magasabb bruttó bért kell neki fizetni. Ez ugyanolyan, mintha a bérjárulékot emelnénk, méghozzá a százalékos bérjárulékot, amit önök állítólag most éppen csökkentenek. Mit jelent tehát ez a változtatás, az adójóváírás csökkentése az alacsony jövedelemka tegóriákban? Azt jelenti, szemben azzal a jelszóval, hogy az adórendszer átalakítása segítse a többletfoglalkoztatást, a munkahelyteremtést, valójában ez az intézkedés gyengíti a többletfoglalkoztatásban való érdekeltséget. Tehát ezen a ponton az adójóváír ás csökkentésével - azt is mondhatnám, anélkül, hogy végiggondolták volna a dolog közgazdasági összefüggéseit - a saját hirdetett céljaik, választási kampányukban hirdetett céljaik ellen ható lépést vezetnek be pusztán azért, hogy valahol megkeressék annak a forrását, hogy egy másik ígéretüket, a családi adókedvezményt be tudják vezetni. Tehát ismétlem, az adójóváírás megszüntetése nemcsak szociális, hanem merőben közgazdasági szempontból is egy elhibázott intézkedés. Ezek után jutok el - vagy jutok vissza, mert már a múlt héten is beszéltem róla - ahhoz az intézkedéshez, amire önök a legbüszkébbek, az úgynevezett családi adókedvezmény bevezetéséhez - vagy ha tetszik, visszaállításához. Erről az intézkedésről két összefüggésben szeretnék beszélni. Tállai And rás képviselő úr elmondta, hogy ez azért jó intézkedés, mert arra készteti a munkavállalót,
