Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
1502 Elnök úr, nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Teljes megdöbbenéssel hallom Tállai képviselőtársam ezen okfejtését. Szerinte ezzel ösztönözzük a munkavállalót és a munkaadót arra, hogy a tényleges kereseteket és jövedelmet jelentse be? Mert ha ez célja volt, akkor nagyon falsul sült el, egyáltalán nem ösztönözzük. Mert a kedvezményei csökkentek, az adóteher nő, minél több lesz a legálisan bevallo tt jövedelme, annál több lesz a közterhe. Ha azt vesszük figyelembe, hogy ez idáig a minimálbérhez közeli állapoton tartották a névleges keresetet, akkor arra egyértelmű az 1500 forintos tbköztehernövekedés. A továbbiakban ezt az 1500 forintot a munkaadó kifizeti, de semminemű érdekeltsége nem áll fenn az irányban, hogy a tényleges jövedelmet vallják be. Másrészt: nagyon jól tudjuk, hogy a költségek között a vállalkozók nagyon sok mindent elszámolhatnak. Tessék elmenni egy éjszakai közértbe, és bevásárolni a mindennapra valót! Automatikusan megkérdezik: áfás számlát tetszik kérni? Tehát itt tart a dolog. Ezzel én nem a vállalkozót bántom, hanem azt mondom, hogy a bérből, fizetésből élőnél ilyennek a lehetősége sem áll fenn - nem csalás végett. A mosószertől a szakkönyvig, az üzemanyagköltségtől a gépjárművének a megvételéig sem amortizációként, sem költségként nem írhat le semmit. Tehát az adóterhek az arányos teherviselés - mint cél, mint egy követendő stratégiai cél, ami az adózás szabályaiba illenék - ny omvonalát egyáltalán nem követik, és a stratégia, a koncepció a legkevésbé hámozható ki ezekből az adótörvényekből. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, de jelzem, hogy amúgy is ön következett volna rendes felszólalásra. Eláll a kétpercestől? (Dr. Horváth Zsolt: Elállok.) Öné a szó rendes időtartamban. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm szépen. Nem tudtam, hogy én következtem volna szólásra. Az előző gondo lathoz Francz Rezső úrnak annyit szerettem volna elmondani, azt azért, azt hiszem, ön sem vitathatja, ha egy munkavállaló, aki, mondjuk, alkalmazott egy magáncégnél, és sajnos tényleg van olyan, hogy bejelentik egy minimális bérösszegre, majd efölött valam ennyit még kap a zsebébe hozzá - mert tegyük igazságossá a dolgot, a legtöbb helyen így történik az alkalmazás , abban az esetben, ha emiatt elesik például a gyermekei utáni adókedvezménytől, akkor természetesen igényelni fogja azt, hogy minél nagyobb öss zegben vallják be a jövedelmét, hiszen a nyugdíjában, a nyugdíjrendszerben ezt valahol neki majd el fogják ismerni. Hiszen a legtöbb ilyen elkerülés pontosan arról szól - legalábbis az én olvasatomban , hogy tulajdonképpen a társadalombiztosítási járuléko t spórolják meg, és tulajdonképpen az ő saját nyugdíjának a rovására most előre jövedelemhez jut. De alapvetően nem erről szerettem volna beszélni. A személyi jövedelemadóról nagyon sok és nagyon részletes dolgot elmondott Tállai András képviselőtársam, ez ért én most inkább csak néhány általános, fő gondolatát szeretném megerősíteni az általunk készített adótáblának. Az egyik az, hogy tulajdonképpen mi is az adózás célja. Lehet, hogy nagyon egyszerűnek fognak tűnni ezek az összefüggések: az, hogy olyan fela datokra forrásokat teremtsen az állam, amelyeket mindenki igénybe vesz, illetve amelyet mindenki használ. Ilyen a honvédelem, ilyen a közbiztonság megteremtése vagy, mondjuk, a közoktatás. Ebből számomra egyetlen logika következik: ha mindenki használja, a kkor lehetősége szerint mindenki járuljon is hozzá ezeknek a forrásoknak a megteremtéséhez. Ha történetesen az szjaról beszélünk, akinek személyi jövedelemadó alá eső jövedelme van, akkor az ebből a jövedelméből valamilyen mértékben vállaljon, valamilyen mértékben részesüljön. Ez volt a célunk, amikor azt mondtuk, hogy az adózás terjedjen ki mindenkire.
