Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
148 mondta pár perccel ezelőtt Hegyi Gyula, hogy az egyszer megszerzett szabadságjogokat nem lehet korlátozni. Ez nagyon rokonszenves mondat, de a magyar tapasztalatok és a fejlett országok tapaszta lata is azt mutatja, hogy ez - tetszik, nem tetszik - nem igaz. Olyan új helyzetek adódhatnak a társadalom fejlődésében, amikor az egyszer megszerzett szabadságjogokat, nagyon józan megfontolásokból, a társadalom korlátozza. Én nem vagyok alkotmányjogász, de itt, a parlamentben már megtanultam több év alatt, hogy az egyik alkotmányos jogot a másik alkotmányos jog érdekében bizony korlátozni szokták. Hogy egy általam jobban ismert példát mondjak, Németországban egy évtizedes folyamat kellett ahhoz, hogy egy új kompromisszumot alakítsanak ki a lehallgatási lehetőségek tekintetében a magánlakás szabadsága és az állam bűnüldözési érdekei között. Tehát bizony előfordul, hogy egyszer megszerzett szabadságjogokat az állam korlátoz. És az államnak erre van hajlama, mert ugye az államnak jogos igényei vannak, amelyek a szabadságjogok korlátozására késztetik - mert az adószedő mindig bele akar látni valamennyiünk pénztárcájába és bankszámlájába. És a maga szempontjából igaza van, amikor közteherviselésre hivatkozva min dent tudni akar a pénztárcánkról. A bűnüldöző is mindent tudni akar rólunk, és szíve szerint minden szobánkba belátna, és az utcákat telerakná kamerákkal, és az idők végezetéig megőrizné ezeket a felvételeket, mert ez az ő dolgát megkönnyítené. És bizony, aki a közegészségügyért felel, annak is hajlama van arra, hogy minden adatot minden polgár egészségi állapotáról összegyűjtsön, beszerezzen, tároljon és megnézhesse. És ugyanakkor, ha az államnak, az állam különböző hatóságainak ezeket az igényeit, az ő sz empontja szerint jogos igényeit hagynánk kielégíteni, akkor visszajutnánk az orwelli zsarnokságba. Éppen ezért az államnak ezeket a törekvéseit nekünk korlátozni kell; még akkor is, ha a bűnüldözés igényei ezt megkívánnák meg a közteherviselés igényei ezt megkívánnák, akkor is azt kell mondanunk, hogy a magánlakás, a magánzseb, a magánegészség előtt egy bizonyos határon megálljt kell mondanunk az állam igényeinek, és itt minden civilizált állam kompromisszumokat keres, és kompromisszumokat kell hogy találjo n. Az új kormányunk szemlátomást elmozdulni akar, amikor az adószedő érdekében változtatni akar bizonyos törvényes szabályokon, amikor a bűnüldöző érdekében változtatni akar bizonyos szabályokon, de ugyanakkor nekünk, országgyűlési képviselőknek az is a do lgunk, hogy támaszkodva arra, amit az adatvédelmi biztos nekünk tanácsol - mert ő csak tanácsolhat , korlátozzuk a kormány ilyen törekvéseit, és valóban kompromisszumra szorítsuk a mindenkori kormányt. (21.10) Tehát az idő miatt most csak ezt az általános elvet szeretném világossá tenni: lehet, hogy a kompromisszumban nekünk is, mint más fejlett országoknak, változtatnunk kell - a tegnapi kompromisszumokból a holnapi kompromisszumokba , de föl kell készülnünk arra, hogy a főrendőr, a főadószedő törekvései t bizony korlátozzuk. Ez így van, remélem, minden párton belül, mert az első ciklusban is - gondoljunk Kupa Mihály pénzügyminiszter úr vagyonnyilatkozattörekvésére , meg a második ciklusban is, amikor az adózás rendjéről szóló törvényt módosítottuk, mind en frakción belül lefolytattuk ezt a harcot. Remélem, hogy a mostani kormánytöbbség pártjain belül is ennek a követelménynek is meg annak a követelménynek is meglesznek a képviselői, és a benyújtott törvényjavaslatok már így fognak kialakulni. A másik kérd ésnél, a közérdekű adatok kezelésével kapcsolatban is szeretnék egy állandóan visszatérő kérdésről beszélni, ez pedig az államtitok kérdése. Az előző ciklusban az akkori kormánypártokat az akkori ellenzék részéről sokszor érték éles támadások bizonyos 80 é ves titkosítások meg egyebek kapcsán. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége nagyon sokat jelentett a magyar demokrácia számára, hogy fölhívta a kormány a különböző miniszterek figyelmét arra, hogy az ő titkosítási tevékenysé geik, titkosítási lépéseik mennyiben indokolatlanok, hogy azok az adatok, amikről azt hitték, hogy szabadon titkosíthatják, sokszor közérdekűek; gondolhatunk itt akár a bősnagymarosügyi keretegyezmény kérdésére is. Az azonban, lássunk világosan, hogy nekü nk van egy titokvédelmi törvényünk, és az, hogy ma 80 évig
