Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
1424 ami még nem volt - hitelnyújtások, állami támogatás, kontingensek , ezekről nem beszélnék, ezek még váratnak magukra, most adótörvényekről essen inkább szó. Azonban hadd utaljak arra, hogy ezen vállalkozói réteg, tehát a kis- és középvállalkozói réteg támogatási technikájának megítéléséhez szükséges azt tudni, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedéséből és a növekedéssel járó pozitívumokból a kis- és középvállalkozói réteg teljes egész ében kimaradt. A tényeknél maradva: például 1997ben 4 százalék körüli gazdasági növekedést ért el a magyar gazdaság; ugyanakkor a gazdaság szerves részét alkotó kis- és középvállalkozások, vagyis az 50 fő alatti foglalkoztatási létszámmal dolgozó vállalko zások szintjén 7 százalékos gazdasági visszaesés mutatkozott. Lenne tehát hova fejleszteni '98ban és '99ben ezen vállalkozói szektort. Az érdemi könnyítések azonban még váratnak magukra, sőt a 11 százalékosra tervezett egészségügyi hozzájárulásnak az adó jellegű elvonása azonban még újabb terheket is rak az 50 fő alatti foglalkoztatókra, a kis- és középvállalkozásokra. Ezek a vállalkozások alkotják ugyanis a gerincét annak a vállalkozói rétegnek, amely kis alaptőkével működik, így nem elég, hogy nemzetköz i viszonylatban hallatlanul magas osztalékadót is kell fizetni, sőt ezt még egy újabb elvonással is megfejelik. Itt, tisztelt képviselőtársaim, ellentmondás van, hiszen a pénzügyi kormányzat számításai szerint a tervezett adó- és járulékváltozások hatásaké nt jövőre több mint 100 milliárd forinttal javul a gazdálkodó szervezetek pozíciója, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások terhei, különösen az osztalékot is fizetőké, nagymértékben növekedni fognak. Az ellentmondást, a többletjövedelemelvonó helyzetet véleményünk szerint úgy lehetne feloldani, ha egy olyan alanyi jogon járó kompenzációs rendszer kerülne kidolgozásra, amely ellensúlyozná az adóterhek növekedését. Lehetséges tehercsökkentés lehetne például a többletfoglalkoztatás preferálása, aminek keret ében, ha a vállalkozó az adott évben növelné foglalkoztatottjai létszámát az előző évhez képest, úgy a munkabér közterheinek egy bizonyos részét az államháztartás átvállalná. Vállalkozói oldalról jó megoldás lenne, lehetne, ha az 1999. évi tehernövekedést a Munkaerőpiaci Alapból kompenzálhatnák a vállalkozók, tisztességes pályáztatási viszonyok között. A Munkaerőpiaci Alap költségvetését is tanulmányozás alá vettem, mármint az 1998. évi költségvetési törvényben szereplő Munkaerőpiaci Alapét. Azt a körülm ényt figyelembe véve, hogy a munkáltatók Munkaerőpiaci Alaphoz történő hozzájárulását a kormányzat 4 százalékról 3 százalékra kívánja csökkenteni, a javasolt kompenzációs lépések a forrásszűke miatt aligha kivitelezhetők. Az alap '98. évi költségvetése 13 1 milliárd forint, amiben a munkaadói járulékbefizetések értéke meghatározó, 92 milliárd forint értékkel, míg a munkavállalói járulékok értéke 31 milliárd forint. A rehabilitációs és szakképzési hozzájárulások közel 8 milliárd forintot tesznek ki. 1999ben, bár még nem ismerjük az alap költségvetését, de alapvető forrásbővülésre nem nagyon számíthatunk, figyelembe véve a munkáltatói hozzájárulások százalékának csökkentését is. Ugyanakkor tudnám azt javasolni jóindulattal a tisztelt Pénzügyminisztéri umnak, hogy a kompenzációs rendszerben az 50 fő alatti foglalkoztatók esetében vizsgálják a lehetőséget, milyen formában lehetne mégis ezen kis- és középvállalkozói rétegen segíteni. A társadalombiztosítási terhek korábban idézett, 1999. évi 60 milliárd fo rint értékű növekménye mellett fenntartásokkal fogadható a pénzügyi kormányzat azon vélekedése, miszerint a foglalkoztatók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik egy év alatt a beterjesztett törvényjavaslat hatásaként. Számításokat végeztün k mi is, tisztelt képviselőtársaim. Valóban csökkennek a munkáltatói terhek 115 milliárd forinttal, azonban csak az 50 fő feletti foglalkoztatók, a nagyvállalatok és a multinacionális cégek körében. Rakjuk össze a számokat! A rendszerben lesz 60 milliárd f orint többletadónövekmény 1999ben, mint említettem. Az 50 fő alatti foglalkoztatóknál az összeadások és kivonások elvégzése után pedig legkevesebb 175 milliárd többletteher jelentkezik. Ugyanúgy fölmerül a kérdés, ki fizeti meg a révészt 1999ben, azaz k i finanszírozza a tbellátás államháztartási rendszerét. A kérdésre így
