Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
1419 Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csáky András képviselő úr. K épviselő úr! DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Képviselőtársam! Hozzászólásának első mondatára csak annyiban tudok reflektálni, hogy mint parlamenti képviselőnek, bizonyára önnek is rendelkezésére állnak a biztosítási alapok, ha adatokat kér. A második rész ét illetően pedig úgy gondolom, abban egyet kell értenünk, hogy a bekövetkező hiány a tervezetthez képest jóval nagyobb, ami a költségvetést mindenféleképpen terheli. (Mádai Péter: Nem igaz! Ez nem igaz!) És ez a jövőben is így várható. Az, hogy az egész m agánnyugdíjpénztár körül milyen a pénzügyi konstrukció, nyilvánvalóan befolyásolja az átlépési kedvet, így igenis lehet ezt bizonyos módon befolyásolni. A harmadik pedig, hogy itt nem befagyasztásra, hanem arra tennénk javaslatot, hogy ugyanúgy járadék for májában kapják meg, és tulajdonképpen az az elv nem sérül, hogy a befizetett összegek ugyanúgy örökölhetőek. A Szocialista Párt volt mindig arról híres, mindig azt hirdették, hogy ha egy törvényről kiderül, hogy nagyon rossz - amiről már eleve is ezt mondt ák , akkor majd módosítunk rajta. Itt nem erről van szó, itt egy kis korrekcióra teszünk javaslatot csupán. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Göndör István képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is ehhez a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos dologhoz szólnék Csáky András képviselő úr gondolatai után. Ön is említette , a biztosítási és a szolidaritási elv volt az egyik dolog, ami nagyon keményen a vita tárgya volt a nyugdíjtörvény elfogadásakor, és az akkori vitában sokan azon kétkedtek, hogy mennyien mennek át. A vitából az jött ki, hogy nem lesz vonzó, nem akarnak ma jd a magánnyugdíjpénztárba menni. Azt hiszem, az a folyamat, ami történt, azt is igazolja, hogy a munkavállalók mennyire bizalmatlanok a korábbi nyugdíjrendszerrel szemben. Erre kétféle garancia volt. Az egyik, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál a portfólióra kötelezettségeket ír elő a törvény, ami összefügg, nemcsak úgy, ahogy Keller képviselő úr elmondta, hanem úgy, hogy állampapírokban kell a pénzük jelentős részét tartaniuk. A másik a garanciavállalás. Igen, azt hiszem, egy új intézmény indult el január 1jétől, és ahhoz, hogy a fiatalok és a középkorosztály is átlépjen, számukra garanciákat kellett megfogalmazni. Nagyon örülök, hogy ön az MDF színeiben fogalmazza meg, hogy ezek túlzottak, mert én még nagyon emlékszem arra, hogy alig néhány hónappal ezelőtt ezek a garanciák még nagyon kevésnek ítéltettek meg akkor, amikor a törvényi előterjesztésről vagy annak a módosító indítványairól szavaztunk. Abban egyetértek önnel, hogy ha a garanciák túlzottak, akkor azok a magánnyugdíjpénztárakat egyfajta pazarló éle tvitelre vagy gondatlan gazdálkodásra ösztönözhetik. El tudom képzelni, hogy ezt vizsgáljuk, és erre esetleg fokozatosan vissza lehet majd vonulni - de most, jelen pillanatban semmiképpen nem támogatnám. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELN ÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ismételten kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Keller László képviselő úr, a Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr! KELLER LÁSZLÓ (MSZP) :
