Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1417 hivatkozással, hogy a nem biztosított biztosítási jogviszonyt csak akkor létesíthet, ha tartósan Magyarországon lakik. További észrevételeink a törvény tervezett módosításához: A fentiekre tekintettel is sajnálatos, hogy az előterjesztéssel egyidejűleg n em került sor a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítására. A végkielégítés miatt meghosszabbított biztosítási idő véleményünk szerint nem átgondolt módon került a törvénybe, ami nagyon sok problémát okoz. Változatlanul az a Magyar Demokrata Fórum véleménye, hogy ezt a jogintézményt hatályon kívül kellene helyezni. Az eredeti törvény 24. §ának (5) bekezdéssel való kiegészítésével ebben a formában nem tudunk egyetérteni. Továbbra is fenntartjuk azon javaslatunkat, hogy s zűnjön meg a tőkefedezeti nyugdíjbiztosítástól idegen korlátozás, amely a tagdíj alapjában a nyugdíjjárulékkal azonos módon jelentkezik. A jogszabály egyértelműen rendezi, hogy a juttatáskifizetéskori biztosítási státusz szerint milyen nyugdíjjárulékfize tési kötelezettség áll fenn. Utólagos megváltoztatását nem tartjuk indokoltnak, és azt is meg kell említeni, hogy a jogi aggály mellett hátrányos a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi pozíciójára is. A törvény 26. §ának (3) bekezdése helyébe lépő rendelkezés hiányos, mert a fizetés rendjére vonatkozó pontosítás mellett nem tartalmazza a nyugdíjbiztosítási járulék megállapításának módját, alapját, mértékét. Az eredeti szövegben benne van, feltételezhetően leírási hiba történt, ugyanis a törvény módosítási jav aslata más helyen sem pótolja az említett hiányt. Az eredeti törvény megállapításra vonatkozó szabályával és a tervezett módosítással több probléma is van. Tekintettel arra, hogy a törvény 34. §ának (1) és (4) bekezdésében a 31 százalékos mérték nevesítve van, a mértékben a nyugdíjbiztosítási járulék mértékének csökkentését véleményünk szerint indokolt lenne figyelembe venni. A törvény 44. §ának új (4) bekezdésében a hozzáférési lehetőségeknek kölcsönösnek kell lennie a nyugdíjbiztosítási igazgatási sze rvekkel. A törvény 50. § (5) bekezdésének javasolt szövegében a "társadalombiztosítási igazgatási szerv" félreérthető lehet, figyelemmel a járulékigazgatás tervezett átalakítására. A törvény 51. §ának (3) bekezdésében előírt feladat véleményünk szerint sz ükségtelen, rendkívül növeli az adminisztrációt, de a gyakorlatban is végrehajthatatlan. Meg kell azonban jegyezni, hogy az igazgatási szerv fogalma miatt nem teljesen érthető, hogy az előterjesztő mire gondol e bekezdés első mondatában. A (6) bekezdésben foglaltak pedig zavaróak, mert a járulékigazgatás átalakításával összefüggésben ismét csak arra tudunk utalni, hogy az adózás rendjéről rendelkező törvény ugyancsak módosításra kerül. A részleteket illető kifogásoktól eltekintve azonban a törvénymódosítás egészével egyet tudunk érteni, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek benne vannak a javaslatban. A lényegi kifogások éppen ezért azokat a kérdéseket érintik, melyekre nem terjed ki a mostani törvénymódosítás, nevezetesen arra, hogy továbbra sem kezeli a magánnyugdíjpénztárakba való belépéssel keletkező alapproblémát, mely azért keletkezett, mert a vártnál nagyobb számban léptek át a biztosítottak a magánpénztárakba. Szerintünk ez a folyamat a jövőben mármár nehezen kezelhető terheket ró mind az állami, mind a társadalombiztosítási alapok költségvetésére. Meg kellene gondolni, hogy valóban célszerűe támogatni a magánnyugdíjpénztárak további térnyerését, vagy éppen ellenkezőleg, inkább vissza kellene fogni az átlépési kedvet. Ezért kérem a pénzügyminiszt er urat, vizsgáltassa meg azoknak az esetleges jövőbeni intézkedéseknek a hatásait, melyek közül elsőnek annak áttekintését javasoljuk, hogy valóban kötelezővé kelle tenni a pályakezdők magánnyugdíjpénztári tagságát. Ennek eltörlése ugyanis nem csupán an nak az ötmilliárdos veszteségnek a kiváltását jelentené, amelyet nem fizetnek be a társadalombiztosításnak, hanem az állami költségvetés számára is lehetővé tenné az igen szoros
