Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
1380 adó ne vonatkozzon a mezőgazdasági és az erdőgazdasági tevékenységet végző őstermelőkre és társas vállalkozásokra egyaránt. Nagyon remélem, hogy ez a mó dosítás a kormánypárti oldalról is meghallgatásra talál, és ez a paragrafus meg lesz nyitva annak érdekében, hogy az irányelvekben lefektetett elvek megvalósuljanak az adótörvények meghozatalakor. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az ellenzék padsoraib an.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását, és megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, önt illeti a szó. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a mai hozzászólásra készültem, megpróbáltam azoknak a fejével is gondolkodni, akik majd védeni fogják a gépjárműadótörvény módosításának beterjesztett változatát. Gondoltam azokra a vitapartnereim re a kormánypárti padsorokból, a Fidesz padsoraiból, akik önkormányzati képviselők vagy polgármesterként dolgoznak, hogy ők vajon milyen érvekkel tudják majd védeni azt a törvényt, ami megítélésem szerint súlyosan hátrányos az önkormányzatokra nézve, és am ely ténylegesen pénzt vesz el az önkormányzatoktól. A gépjárműadó a jelenlegi hatályos szabályozás szerint... Bocsánat, hogy befejezzem az első gondolatot: erre a vitára sajnos nem fog sor kerülni, hiszen nincsenek itt a parlamentben azok a képviselők, pol gármesterek, akik elmondhatnák a kormánypárti oldalról, hogy ők miként vélekednek erről a beterjesztett törvényről. (A kormánypárti oldalon ülő egyetlen képviselőre tekint.) Bocsánatot kérek, egy képviselő, polgármester jelen van a teremben, aki bizonyára el fogja mondani, hogy ő erről miként vélekedik. (20.50) Tehát a gépjárműadó egy olyan megosztott adó a hatályos szabályozás szerint, amely részben az önkormányzatot, részben a központi költségvetést illeti. A hatályos szabályozás szerint a törvény azt mon dja: 400 és 800 forint/100 kiló/év között van a súlyadómérték, és az önkormányzat szabadon dönthet arról, hogy a 400 és a 800 forintos határ között milyen az az adómérték, amelyet meghatároz, és amelyet a településen az adózóknak be kell fizetniük. 1996tó l született egy olyan módosítás, amelyet akkor a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja terjesztett elő mint módosító indítványt a parlamenti vitában, és amelyet az Országgyűlés - nagy örömünkre - elfogadott. Ez azt jelentette, hogy amit a 400 f orint, tehát a minimum felett kivet az önkormányzat, az ne beosztott adó módjára viselkedjék, hanem teljes egészében az önkormányzatot illesse, hiszen ha az önkormányzat a saját választópolgáraival, a településen élő polgárokkal közösen kialkudott, egyezte tett vagy netán konfrontációs helyzetben kialkudott összeg mellett dönt, akkor legalább az a kedvezmény legyen meg a részére, hogy az teljes egészében őt illeti, és nem viszi el a központi költségvetés. Amikor a kormány beterjesztette ezt a módosító javasl atot, némi meglepetéssel tapasztaltam azt, hogy most ez az adómérték a tervezet szerint 600 és 1200 forint között kerül megállapításra. Ez az jelenti, hogy ami a 400 és a 600 forint közötti sávban eddig teljes egészében az önkormányzatokat illette, ezentúl feleződik, a központi költségvetés elveszi ezt a részt, magyarul: a kormány elveszi az önkormányzatoktól azt a pénzt, amelyet megosztott adó formájában a gépjárműadónál az önkormányzatok szednek be. Nézzük meg azt, mit jelent ez konkrétan az önkormányzato knál! Például azokon a településeken, kistelepüléseken, ahol ma is a minimumon van a gépjárműadó, mert olyan a lakosság teherbíró képessége, hogy az önkormányzat - bár szüksége lett volna nagyobb bevételre - nem vetett ki magasabb összeget gépjárműadóként, tekintettel volt arra, hogy kis jövedelmű emberek tartanak fenn olyan gépkocsikat, amelyek egyébként a család mozgásához és megélhetéséhez szükségesek, nem
