Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
135 de azt igenis állítottam, hogy van olyan kisebbséghez tartozó személy, sőt több személy is, aki bizonyos, történelmileg - úgy látszik - örökölt pozíciójánál fogva a magyar nemzeti érdeket megsérti. Ezzel kapcsolatosan csak annyit kívánok még a továbbiakban elmondani, hogy itt nem az a megoldás, hogy én megnevezem, mely kisebbségről van szó, mert miért tenném, ha ő nem kívánná, vagy az illető személyek nem kívánják kisebbségi létüket felfedni. Mi több, el is fogadhatom, hogy ők ezek szerint a többségi magyarsághoz kívánnak tartozni, mert ha nem kisebbségi, akkor nyilván többségi, gondolom én. De vi selkedésük, cselekedeteik, illetőleg kirekesztő magatartásuk nem éppen erre utal. Én úgy érzem, hogy inkább nekik kellene cselekedeteiket megmagyarázni, mintsem nekem a mondataimat. Ezt a mondatot egyébként nem aktuálisan a jelentéssel kapcsolatban mondtam el, hangsúlyozom, hanem Németh László idézetével kapcsolatosan, hiszen valami oka csak volt annak, hogy ő kijelentette, és mint tudjuk, a későbbiek folyamán is, a hetvenes években is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a magyarság kisebbségben van sajá t hazájában. Nyilvánvalóan nem arány szerint, szám szerint, hanem bizonyos értelemben szellemi szinten. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra következik Hargitai János képviselő úr, Fidesz. (Lendvai Ildikó és Kósáné dr. Kovács Magda jelzik, hogy k étperces hozzászólásra kértek lehetőséget.) Igen, kétpercesek, tudom; sorba nézzük, ahogy sorrendben jelentkeztek a képviselők, úgy adom meg a szót. Tessék, Hargitai János képviselő úré a szó. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztel t Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem átlépni a kétperces időkeretet, bár én sem kétpercesre jelentkeztem. Egy mondat erejéig felidézném a kisebbségi biztosoknak az emberi jogi bizottságban tett azon állítását, ami gyakorlatila g összecsengett, mert mindegyik kisebbségi biztos megemlítette. Ez a következő volt. Ők örömmel tekintenek arra, hogy köztük és az általuk megszólított hatóságok között nem egy aláfölérendeltségi viszony működik, hanem köztük és a hatóságok között egy érd emi párbeszéd alakul ki, ahol vagy elfogadják az álláspontjukat, vagy nem. Általában persze elfogadják, és magát a tényt, hogy egy ilyen viszony van a biztosok és más hatóságok között - ezt Gönczöl Katalin fejtette ki elsősorban , egy örömteli tényként ke zelik. (20.10) Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek ma, amikor érdemben foglalkozott ezekkel a biztosi jelentésekkel - amelyekről én azt mondtam a bizottsági ülésen, hogy szinte tankönyvszerűen lehetne használni őket, olyan színvonalasak , nem elég itt m egállnia. Tehát nem elég érdemben egy napot szentelnünk ezekre a jelentésekre, hanem nekünk, képviselőknek kell hogy legyen fülünk és hallásunk ahhoz, hogy megértsük és továbbgondoljuk azt, amit a biztosok itt nekünk sugallanak. Ha van érdemi párbeszéd a h atóságok és a biztosok között, ez az érdemi párbeszéd ki kell hogy alakuljon az Országgyűlés és a biztosok között, mert különben az ő tevékenységük csak féloldalas lesz. Ez akkor is igaz, ha ezek a biztosok az Országgyűlés intézményei. Ezért is még inkább fontosnak tartom, hogy ez a párbeszéd kialakuljon köztünk. Hogy ezt az érdemi párbeszédet továbbvisszüke, ez akkor fog eldőlni, amikor ezeket a napirendeket félretéve a napi törvényalkotási munkánkban elővesszük azokat a kérdéseket, amelyeket gyakorlatila g a kisebbségi biztosok sugallanak. Most, hiszen Kaltenbach Jenő biztos úr jelentésénél tartunk, mindössze egykét gondolatot hadd fejtsek ki röviden ezzel kapcsolatban. A biztos úr azzal kezdte a mondandóját, hogy ő egy olyan jogterületen vizsgálódik, dol gozik, amely nemzetközileg is kevésbé szabályozott, kevésbé kodifikált - kétségtelen, hogy ez így van. Nyilvánvalóan ebből is adódik az, hogy ez Magyarországon talán még inkább így van. Ha neki nehézségei vannak, vagy ha a társadalom a megszólalásait ellen tmondásosan
