Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak

1998. október 27 (21. szám) - Dr. Pető Iván (SZDSZ) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "A Mahir kulturális értékeket érintő tevékenységével kapcsolatban" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:

1308 ELNÖK (dr. Áder János)

: Dr. Pető Iván úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, kérdést kíván feltenni a

nemzeti kulturális örökség miniszterének. Miniszter úr távollétében - amennyiben a képviselő úr

elfogadja - Várhegyi Attila államtitkár úr válaszol. Elfogadjae a válasza

dó személyét?

(Dr. Pető

Iván: Elfogadom.) Akkor önt illeti a szó. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ)

: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány hivatásszerűen a kulturális örökség

kezelésével foglalkozó intézmény - magyarul múzeum - mellett ezekkel azonos súlyú

plakátgyűjteménnyel rendelkezett az egykori Állami Magyar Hirdető. A vállalat 1992es részvénytársasággá alakításakor a plakátarchívum nem szerepelt a könyvekben, a

vagyonértékesítésnél külön tételként nem vették számításba. Az 1994es, még az előző kormányváltás előtti privatizálás így sok tekintetben magán viselte az ismert - mondjuk így - nem szeretem jelenségeket, miközben nagyon helyesen magánkézbe került egy cég, amelynek a piacon

kell helytállnia. Kellő körültekintés hiányában - ha finoman aka

runk fogalmazni - nem számoltak a

vállalat különleges kincsével, az anyagi és szellemi értelemben egyaránt igen értékes gyűjteménnyel. Az elmúlt négy évben több illetékes - a kultuszminisztérium tisztségviselői és múzeumok is - kért

felvilágosítást a gyűjt

emény sorsáról, de soha nem kaptak választ. Ma ott tartunk, hogy félő, ez a

nemzeti kultúra részét képező értékes és pótolhatatlan gyűjtemény nem fellelhető. Ha a gyűjtemény

valóban nem lenne fellelhető, a tulajdonosokat súlyos jogi felelősség is terheli,

hiszen a kulturális

javak védelméről tavaly elfogadott törvény előtt is létezett már jogszabály a muzeális emlékek

védelméről. Kérdezem ezért államtitkár urat, ismerie ezt a problémát, mit kíván tenni a gyűjtemény

felderítése érdekében. Válaszát előre kös

zönöm.

(Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János)

: A kérdésre Várhegyi Attila államtitkár úr válaszol. (15.10) VÁRHEGYI ATTILA

, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára

: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt hetekbe

n, napokban több sajtótermék,

orgánum is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és mi magunk is találkoztunk ezzel a problémával, amikor

a minisztérium irányítását átvettük. Szeretném elöljáróban megnyugtatni: magunk is úgy véljük, hogy a magyar plakátművészet a

világ plakátművészetének, képzőművészetének egy igen jelentős része, a legjelentősebb alkotásai

szinte közismertek, és a mindennapjaink részét képezik. Magunk is úgy véljük, hogy a nemzeti

kulturális örökség, a nemzeti kulturális kincs jelentős részéről va

n szó, ezért igyekeztünk tájékozódni

a kialakult helyzetről, és megbizonyosodni arról, hogy mi történt az elmúlt esztendőkben. Egyfelől '94 és '98 között nyilván megvizsgálták a privatizációt és annak a szerződését, így azt

nekünk nem kellett megtenni. 199

5ben Fodor Gábor akkori miniszter úr egy levelet írt, amelyben

valóban érdeklődött a társaságtól. Erre a levélre azonban kapott választ, így szeretném ezt

pontosítani: a válaszlevél fellelhető. Tulajdonképpen három év hallgatás után, mert ezután nem törté

nt semmi, kellett most erről a

helyzetről tájékozódnunk, méghozzá, hasonlóképpen az MTI Fotóarchívumához, hasonlóan a

Magyar Filmek Archívumához, hasonlóan a Széchényi Könyvtár és Levéltár anyagaihoz, igen súlyos

örökség az, amivel szembe kell néznünk. Így a Nemzeti Kulturális Alap és a minisztérium

együttműködésével szeretnénk olyan helyzetet teremteni, ami nemcsak a közgyűjtemények, hanem a

magántulajdonban lévő gyűjtemények állapotát is megnyugtatóvá teszi valamennyi magyar polgár