Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP
1251 Megado m a szót Rozgonyi Ernőnek, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. ROZGONYI ERNŐ , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen nehé z feladat egyegy adóról, annak változásairól beszélni és azt megítélni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk az adók, illetékek és járulékok rendszerbeli vagy egyéb változásainak összességét. Tulajdonképpen nem is nagyon lehetne egy jogszabályt kiemelve arról külön tárgyalni. Ezért bevezetésként engedjék meg nekem, hogy a részletek elhagyásával néhány szót ejtsek a lakosság terhelhetőségi szintjéről, és az állami adó jellegű bevételek valamilyen sajátos, fordított rendszeréről, valamint belső ellentmondásairól . Tudniillik amennyiben a költségvetést megalapozó adók, illetékek és járulékok javasolt rendszerét és ezek összhatását vizsgáljuk, akkor minden ellenkező híresztelés és propaganda ellenére a következő tendenciákat ismerhetjük fel: A lakosság adó jellegű t erhei nőnek. A tehernövekedésnek nem sok köze van az arányos teherviselés fokozottabb érvényesítéséhez. Adórendszerünk felülről lefelé végzi továbbra is az újraelosztást - egy fordított adópiramis , ahelyett, hogy ez a folyamat alulról felfelé történne, a mi logikusabb és lényegesen egyszerűbb is volna minden szempontból. A javasolt módosítások felerősítik a monetáris rendszer által generált folyamatokat ahelyett, hogy tompítanák azokat, vagyis a szegények száma egyre nő, és a szegények pedig egyre szegénye bbek lesznek. Lehet, hogy a gazdagok száma idővel egyre kevesebb lesz, de egyre nagyobb vagyonkoncentráció mellett, az egyszer biztos. Az adórendszer 1999. évi változásának irányáról kiadott tájékoztató ismét és megint mindent a GDPhez viszonyít, és ahhoz viszonyítva értékel. Ez sajnos - ezt már kifejtettem egyszer , nem mindenben helytálló következtetések levonására csábítja az előterjesztőt, a nemzetközi ajánlásokra való hivatkozások pedig kissé nevetségesek, hiszen olyan, mintha a bálnák ajánlásait ált alában a hangyákra nézve kívánná valaki kötelezővé tenni. Meg kell mondanom, hogy a változtatások összességéhez tulajdonképpen nem kellett kormányváltás, ez ment volna enélkül is. Nézzük e vázlatos bevezető után a személyi jövedelemadó tervezett változtatá sát. Úgy tűnik - ezt sajnos, meg kell jegyeznem , hogy akik ezt a javaslatot kidolgozták, nem nagy barátai a polgári kormánynak, legalábbis ha az ígéretekhez viszonyítjuk. A javaslat nem szüntet meg általunk elképesztőnek tartott anomáliákat, de ehelyett bőven megajándékoz bennünket újakkal is. A Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye, hogy semmivel sem védhető, elképesztő orcátlanság volt, amikor valakik kitalálták, hogy a nyugdíj bármilyen összefüggésben a személyi jövedelemadó alapja lehet. Úgy tűnik, ezt a diszkriminációt a polgári kormány fenn kívánja tartani. Tudom, ilyen bérek mellett az adó önmagában is - ahogy mondani szokták - az állam arroganciája, de azért az több a soknál, amit a nyugdíjasokkal tesznek! Amikor nyugdíjasaink munkát váll alnak, az 90 százalékban, a legtöbb esetben kényszer; élni akarnak, esetleg lakást, rezsit kifizetni, és néha talán még enni is. Ezeket az embereket sarcolja meg az állam? Ezeket az embereket hozza olyan helyzetbe, hogy kényszermunkavállalásuk mellett vég ül is kevesebb legyen a munkájuk által elért jövedelem, mint másé? Szégyenletes! Hogy mennyire az? Például nem adózik a kamatjövedelem, még akkor sem, ha az tíz nyugdíjas tízévi nyugdíját jelenti valakinek, akinek már amúgy is sok pénze van, valószínűleg a z utóbbi tíz évben a mi zsebünkből kilopva. De a nyugdíjast megsarcoljuk! Bravó! (11.00) Egyébként megjegyzem, úgy tűnik, a kamatjövedelmekről nem sok fogalmunk van, pedig érdemes lenni tájékozódni. Az általunk úgy csodált és áhított fejlett nyugati ország okban a vagyonnövekedés leggyorsabb eszköze a kamatos kamat. Minden más vagyonnövekedés eltörpül emellett, és van egy nagy előnye: ehhez még dolgozni sem kell. Óriási vívmány - legalábbis így lett tálalva - a hat adólépcső, adókulcs háromra csökkentése.
