Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP
1241 gyermekkedvezményen keresztül pedig a gyerekes családok nagy tömegei számára lehetővé teszi azt, hogy a kétgyerekeseknél 350 ezer forintig, a háromgyerekeseknél 500 ezer forintig lényegében ne kelljen adót fizetni. Azt gondoljuk, hogy a család ok jóléte szempontjából, a Fidesz választási programja szempontjából ez egy olyan pozitív előrelépés, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Hozzász ólásra következik Burány Sándor képviselő úr, a Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő. Tájékoztatom önöket, hogy hozzászólásra következik Danka Lajos képviselő úr. Képviselő úr, önt illeti a szó. BURÁNY SÁNDOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat igen hosszú ideje a kormány különböző műhelyeiben gondolkodás tárgyát képezi. Az első változa ta még augusztusban látott napvilágot, akkor több újság is megírta ezeket a terveket. Tehát a kormánynak volt bőven gondolkodási ideje október 27éig, több hónap is, hogy ezt az adótörvényt, a személyi jövedelemadó törvényt átgondolhassa. Mégis, ha a bete rjesztett változatot megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a hosszú gondolkodási idő a törvényjavaslatban szinte semmi lényegi változást nem eredményezett, hiszen a gyermekkedvezmények növelésén kívül az adótábla és az adójóváírás lényegi elemei aug usztus óta lényegében változatlanok. Ha ugyanis megnézzük, hogy milyen értékrendet képvisel ez az adótörvényjavaslat, hogyan rendezi át a közterheket, a közteherviselést hogyan rendezi át, akkor érdekes és fájó következtetésre jutunk: ezzel a törvényjavas lattal ugyanis a kormány egy olyan értékrendet képvisel, amelynek lényege, hogy fizessenek az alacsony keresetűek. Nézzük mindezt részletesebben! Nézzük meg ennek az adótörvénynek két vitatott, neuralgikus pontját: az egyik a gyermekkedvezmény, a másik pe dig az adójóváírás. Nézzük először a gyermekkedvezményt! Önmagában az, hogy a kormány segíti a családokat, helyes. Ezt a törekvést magunk is támogatjuk. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Az a kérdés, hogy ezt hogyan teszi, mert nem mindegy, hogy az a segítség hatékony vagy pedig nem hatékony. Általában a gyermekkedvezmény beépítését az adórendszerbe az adószakértők két szempont miatt nem szokták támogatni és szkepszissel fogadják. Az egyik ilyen elem az, hogy nem szerencsés az adórendszert összekeve rni a szociálpolitikai eszközrendszerrel. Ha ugyanis a családokat támogatni akarjuk, akkor az adótörvény bonyolítása nélkül ezt sokkal egyszerűbb módon is megtehetjük: a családi pótlék rendszerén belül. Tehát hogyha a kormány gyermekenként 1700, illetve 23 00 forintos adókedvezményt kíván adni, ha ezt a pénzt oda akarja adni a családoknak, akkor ezt gyermekkedvezmény bevezetése nélkül, minden további nélkül a családi pótlék rendszerén belül is odaadhatja növekményként, és akkor minden család jól jár. Hogy ez miért fontos? Azért, hölgyeim és uraim, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ez a gyermekkedvezmény eljute a családokhoz vagy sem! Ha a családi pótlék rendszerén belül adjuk oda ezeket az összegeket, akkor biztosan eljut, a gyermekkedvezmény esetén nem bizt os. Lássunk erre két számot! Tudni kell ehhez a két számhoz azt, hogy a gyermekkedvezmény igénybevételéhez kell keresni annyit, hogy ezt az adóból le lehessen vonni. Ha most kiszámoljuk, hogy mennyit kell keresnie egy három gyermeket nevelő családfönntartó nak ahhoz, hogy a gyermekkedvezményt igénybe vehesse, akkor azt kapjuk, hogy ennek a családfenntartónak körülbelül 47 ezer forintos bruttó keresettel kell rendelkeznie. Mindazok a családok, ahol a többet kereső szülő ennél kevesebbet
