Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SCHMIDT FERENC (Fidesz):
124 kívánunk útjára indítani, melynek alapja, hogy a kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kell egy kulturális autonómia intézményéhez. Nem véletlen a beszámoló egyik megállapítása, mely szerint már tendenciának is nevezhet ő, hogy a kisebbségi ügyekkel kapcsolatos panaszok közel fele a helyi önkormányzatok okozta visszásságok ellen irányul. A helyi hatalom diszkriminatív gyakorlata - egyszerű szabálytalanságok, segélyezési, lakásügyi, oktatási és még sorolhatnám - kap egy cs apásra politikai töltetet, ha kisebbségi, jellemzően roma ügyfelekről van szó. A felsorolt problémák közül természetesen a lakásügyek azok, amelyek a lakosság jelentős rétegét érintik. Az állami és az önkormányzati lakásépítések drasztikus csökkenése, az é pítkezésekhez nyújtható támogatások lehetőségeinek beszűkülése, valamint a kedvezményes lakáshitelek kamatainak radikális emelése mindmind a lakhatási lehetőségeket csökkentették. Az önkormányzati bérlakások állományának csökkenése, valamint a szociálisan rászorultak egyre növekvő számú elhelyezési kötelezettsége is igen komoly feszültségforrásá vált. Mindannyian tudjuk, hogy a helyi önkormányzatok feladatkörébe utaltatott a lakásgazdálkodás, valamint a szociális ellátásról való gondoskodás ügye. Azonban e zen feladatainak nem mindegyik önkormányzat képes eleget tenni, elsősorban anyagi források híján. Úgy vélem, hogy az ombudsmanok helyesen jártak el, amikor indítványozták az Alkotmánybíróságnál annak az alkotmányellenességnek a megállapítását, hogy az álla m elmulasztotta a szociális biztonsághoz való alapjogból származó, a lakhatáshoz való jog biztosítására alkalmas szabályozó intézményrendszer megalkotását. (19.10) A másik igen kritikus pont a létminimum alatt élők szociális támogatása. Ezen a téren pozití v változást hozott az a tény, hogy hatályba lépett a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény. Az a tény, hogy a szociális segélyezés rendszerétől nem várható el a létfenntartás költségeinek teljes átvállalása, feladatké nt szabja meg a segélyezési rendszer oly módon történő átalakítását, hogy az ne ösztönözzön a munkaerőpiactól való távolmaradásra. A kisebbségek kulturális autonómiájának biztosítása céljából létrehozott kisebbségi önkormányzatok megszilárdultak, életképes nek bizonyulnak. A működésük során felhalmozódott tapasztalatok alapján manapság már látszanak e sajátos önigazgatási rendszer hiányosságai is, természetesen számos előnyük mellett. A kisebbségi önkormányzati rendszer a jelenlegi szabályozásban mind pénzüg yi, mind szakmai, mind helyi politika szempontjából a települési önkormányzat jóindulatára van bízva. Jómagam tagja vagyok a helyi települési és egyben a német kisebbségi önkormányzatnak is, így elmondhatom, hogy amíg a kisebbségi önkormányzat mindig érdek elt a partneri kapcsolatban, addig ugyanez nem mindig egyeztethető össze a település önkormányzatának érdekeivel. A kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszerének szabályozási és hatásköri normái rendezésére való tekintettel a már előző évben tervbe vett, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítását mielőbb meg kell oldani. Indokolja a törvénymódosítást továbbá az a tény is, hogy előzetes információk szerint a leadott kezdeményezésekkel mintegy megduplázódik a kiseb bségi önkormányzatok száma, tehát mindenképpen kívánatos, hogy az újonnan megválasztott kisebbségi önkormányzatok már korszerűbb jogszabályi háttérrel működjenek. Az új szabályozásban természetesen helyet kell hogy kapjon a ma még vitatott megyei szintű ki sebbségi önkormányzatok feltételrendszere is. Ugyancsak az új, módosított jogszabálynak kell - elképzelésünk szerint még a ciklus első felében - megoldania a kisebbségek képviseletének intézményét is, amelyhez Hargitai János frakciótársam a napokban a sajt óban nyilvánosságra hozott elgondolásai alapul szolgálhatnak. A következő nagyobb problémakör a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásával van összefüggésben. A kisebbségek számára kiemelkedően fontos a kisebbségi oktatás tartalma és minősége az önazonossá g megtartása érdekében. Az e témában beérkezett beadványok száma alapján