Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 26 (20. szám) - Jacek Janiszewski Lengyelország mezőgazdasági és élelmiszer-gazdasági minisztere és kísérete köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
1127 cselekvési iránya összhangba kerülne, és valamilyen módon az integrációból fakadó előnyöket szét tudnánk teríteni KözépEurópa irányába. A közös nyilatkozattal kapcsolatban néhány megjegyzést engedjenek meg. Valóban úgy látom, hogy az október 21én - ahogy a képvisel ő úr is megfogalmazta - megfogalmazott nyilatkozat egy fontos, jó és előremutató dokumentum több vonatkozásban is. Először is hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a NATOhoz való mielőbbi csatlakozásunkra egy konkrét utalást tartalmaz ez a nyilatkozat. R eális lehetőségnek látjuk, hogy április előtt a három ország már a NATO tagja legyen, és így tagként vegyünk részt az ötvenéves megemlékezésen. Konkrét utalás van a CEFTAra vonatkozóan. A CEFTA egy sikertörténet, még akkor is, ha az elmúlt időszak híradás aiban többször negatív hírként jelent meg. A CEFTA lehetőségeit továbbra is ki szeretnénk aknázni. Harmadsorban hadd hívjam fel a figyelmüket a Szlovákiára történő utalásra. A visegrádi együttműködés segítheti Szlovákiát a demokratizálódás folyamatában, s ez nyitott folyamatként lett meghirdetve. Végezetül pedig hadd hívjam fel a figyelmüket az oktatási, kulturális és tudományos együttműködésre vonatkozó kitételre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szint én napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nagy Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előre kell bocsátanom, hogy félek, a felszólalásomm al esetleg ismét kiváltom a kormánypolitikusok rosszallását, azokét, akik egyik napilapunk megfogalmazása szerint Kossuth és Nagy Imre nyomdokába lépve, az ő szellemiségük méltó örököseiként intézik kis hazánk nagy ügyeit. Attól is tartok, hogy a kormányfő vagy a kormány bármely tagja reagálásként eredeti és szellemes fordulattal nemcsak azt jelenti ki, hogy proletárdiktatúrát nem akar, de erőteljesen elhatárolódik mind a jakobinus diktatúrától, mind a császárságtól, mind az alkotmányos monarchiától, mind a dinasztikus hatalomgyakorlás egyéb formáitól, nem kis zavart okozva ezzel egyes ellenzéki pártok soraiban. Ilyen félelmek között hányódva is szeretném felemlíteni az elmúlt immár 110 nap történetének azt a vonulatát, amely az egészpályás letámadást játszó kormányzati erők és a játékszabályok viszonyáról szól. Mint tudják, kezdődött azzal, hogy a kormánycsapat játékosai - az írott és íratlan szabályokat egyaránt megsértve - szabályellenesen osztották el a bizottsági helyeket. Folytatódott azzal, hogy ugyanc sak érvényes szabályokat sértve, a pálya jobb szélén elfutva, egy huszáros rohammal államosították a társadalombiztosítást, azt ígérve, hogy jobb lesz a polgároknak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Érdemes lett volna név szerint megmondani, ho gy konkrétan kire gondolnak, hiszen mint tudjuk, a túlnyomó többségnek kifejezetten rosszabb lett. Később az egészségügyi és szociális bizottság ellenzéki tagjai még időben szerették volna meghallgatni Selmeczi Gabriellát az elképzeléseiről, amit a bizotts ág kormánypárti tagjai megakadályoztak, nyilvánvalóan azért, hogy az államtitkár asszony kiérlelt koncepciója nehogy illetéktelen fülekbe jusson. Ezt követően már nem lehet azon csodálkozni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nem fogadta el a nemzetbizton sági bizottság egyébként szíves invitálását, amely abból a naiv szándékból fakadt, miszerint jó lenne, ha a miniszterelnök úr feltárná szigorúan titkos információit az úgynevezett megfigyelési botrány vagy - mondjuk így - megfigyelési blöff tárgyában. Ezek után az sem meglepő, ha a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egy adott témában a nyilvánosság előtt úgy nyilatkozik az illetékes országgyűlési bizottság támogatásáról, hogy a bizottság ilyen állásfoglalást
