Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
1112 élelmiszerek alacsony adókulcsa növeli az adórendszer adminisztrációját, de mégiscsak fontosabb a kis jövedelmű szegény emberek megsegítése, mint az adminisztrációs problémák mérlegelése. Azt is tudom - az elmúlt négy évben volt erről vita , hogy a szociális kérdéseket hol érvényesítsük: az ad órendszerben vagy a támogatási rendszerben. Ezen a területen bírálatot is kell mondanunk - az MSZPhez tartozók , mert mi a rászorultsági elvet, a szegények támogatását a jövedelemszinthez kötöttük, és tudjuk, hogy a jövedelemszinttel úgy lehet játszani, ahogy akarnak, a jövedelemigazolásokkal úgy lehet játszani, ahogy akarnak. Érdemesebb lenne a fogyasztáshoz kötni a szociális támogatást. De a háztartásstatisztika képtelen arra, hogy megmondja azt, hogy a Mari néninek és a Kati néninek mennyi a fogyasztá sa. Ezért valóban nehéz a szociális kérdések megoldása a valóságban. Valószínű, hogy a jövőben ezen a területen az önkormányzatokra nagyobb feladatot kell majd rábízni. De tény az, hogy az áfánál, a forgalmi adónál és más ilyen indirekt adóknál a szociális támogatásra valószínűleg jobban oda kellene figyelni. (22.40) A fogyasztás növekedése és így az indirekt adók volumenének emelkedése hazánkban is lehetővé tenné az egyes élelmiszerkedvezmények adókulcsának bevezetését, de erre 1999ben már nyilván nem l esz lehetőség, viszont a következő évekre azért érdemes ezt megfontolni, mert a szegénység nagyonnagyon lényeges kérdés Magyarországon. Nem akartam adatokat emlegetni, hiszen lassan már éjfél lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géz a) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Gidai Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót, MIÉP. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Tudom, hogy mérgesek, de azért egykét gondolatot elmondanék nagyon röviden. Visszatérek egy kicsit a korábban elmondottakhoz az áfával kapcsolatban. Valójában az áfa számításánál, illetve különböző preferenciarendszerek beépítésénél való igaz - Takács képviselőtársunk is említette , hogy Magyarországon rétegenként más fogyasztóikosárszámításra lenne szükség. Ez egy alapvető hi ba, régi vita, hogy hogyan számítom ki a fogyasztói kosarat. Nem lehet országos átlagot csinálni, amikor olyan nagy rétegenkénti eltérés van, de erről több nemzetközi gyakorlatot is föl tudnék sorolni. Azt mondjuk, hogy más a nyugdíjasréteg fogyasztói kosa ra, más egy középkeresetűé és így tovább. Ennek alapján természetesen egész más az a fajta jövedelemfelosztás, illetve az inflációszámítás is, mint ha egy országos átlagot képezek egy olyan országban, ahol viszonylag kiegyenlítettebb a fogyasztás szerkezet e, mondjuk, egy Gaussgörbe mentén oszlik meg, nálunk pedig teljesen torz eloszlása van ennek a fogyasztásnak. Ezt azért mondom, mert ez ténylegesen érinti a szegénység kérdését. Ha tehát a szegénység kérdését érinti, akkor bizony azoknál a rétegeknél, aho l speciális fogyasztói kosár van - nyugdíjasnál az élelmiszer, gyógyszer, rezsiköltségek, egy kis utazási költség teszi ki vagy még az sem; egy átlagkeresetű családnál, két gyerek, két kereső, az élelmiszerkiadás körülbelül kiteszi több mint 50 százalék át, és a rezsiköltség és a közlekedés majdnem kiteszi a többi részarányt , ebből adódóan tehát ezeket figyelembe kellene venni az áfakulcsok megállapításánál, hiszen a közvetett adók közül az áfa adja a legnagyobb bevételt a költségvetés bevételi oldalán is, és így lehetne preferálni, és valahogy ezzel az adójátékkal - amit nagyon sok országban alkalmaznak, még az Egyesült Államokban is nem egyszer, amit itt nagyon szeretnek mintának fölhozni, sőt a német közgazdaságtanban is használják - lehetne egyes rét egeket kedvezményezni. Például a Magyar Igazság és Élet Pártjának programjában is benne volt, hogy az alapvető élelmiszerek áfakulcsát le kell szállítani, sőt áfamentesen is lehetne alapvető élelmiszereket értékesíteni, és így e rétegek életszínvonalához v alójában hozzá lehet járulni adókedvezménnyel. Ezek nem rendkívüli dolgok, nem politizált dolgok, hanem aki közgazdaságtant tanult, tudja, hogy a
