Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Személyi ügy: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
107 Röviden szeretnék néhány mondatot mondani az ombudsmani szisztéma nemzetközi betagozódásáról az emberi jogok védelmi rendszerébe, ami valóban különböző a különböző országokban, hiszen különbözően működik Európában, különbözően működik a tengerentúlon, ahol van ilyen intézmény; tehát szinte minden ország a sajá t specialitásaihoz, saját történelmi tapasztalataihoz és jogrendszeréhez igazítja ennek az intézménynek a működését. Mégis van egy általános emberi jogi jogvédelmi rendszer a világban, amelyet érdemes rövid időre felidéznünk, hogyan működik, mert nem mellé kes a mi számunkra sem. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének van egy emberi jogi deklarációja, amely általában az emberi jogi jogvédelem egyfajta alapját biztosítja. Az európai országok ennél erősebb emberi jogi védelemmel rendelkeznek, hiszen a római egyezm ény alapján - amelyet az európai emberi jogi egyezménynek tekintünk - létrejött az európai Emberi Jogok Bírósága, egy olyan bíróság, amelynek Magyarország az Európa tanácsi tagságával a hatálya alá került. Van tehát Európában egy olyan, nemzetek fölött áll ó bíróság, amely kifejezetten az emberi jogok megsértésének eseteivel foglalkozik, illetve az emberi jogok megsértését próbálja kiküszöbölni, orvosolni. Vagyis Európában a világon egyedülállóan létezik egy nagyon erős emberi jogi jogvédelmi intézményrendsz er, és ehhez kapcsolódik az egyes országokban az ombudsmani intézményrendszer, különböző módon - még egyszer hangsúlyoznám , az adott ország tradíciójának, illetve az intézmény létrejöttekor adott politikai felfogásának megfelelően vagy azzal szinkronban. A magyar intézményrendszer egy olyan intézményrendszer, amely nagyon helyesen, viszonylag széles körben határozza meg azokat az ügyeket, amelyekkel az ombudsmanok foglalkozhatnak, és egyúttal tulajdonképpen a nyilvánosság erejére bízza azt, hogy az ombuds manok állásfoglalásai, döntései mennyiben tudnak érvényesülni, mennyire tudnak hatályosulni. Tehát ez az ajánlási rendszer, amivel a magyar ombudsmanok rendelkeznek, a magyar jogrendszernek és a magyar emberijogvédelmi rendszernek, amely kialakulóban, fel épülőben van, szerintem pontosan megfelelő, és megfelelő súlyt biztosít neki. Vannak, akik ezt vitatják. Az ombudsmanok részéről elhangzott az, bár nem kifejezetten azt mondták, hogy ők ezt nem tartják elég erősnek, de ha jól emlékszem, épp Gönczöl Katalin volt az, aki nem mondta, hogy panaszkodni szeretne itt, és nem is ezzel összefüggésben említett itt panaszt, hanem az elhelyezéssel kapcsolatban. De a beszámolókból az derült ki, hogy ez az ajánlás, gyakran úgy érzik, nem elég erős fegyver a kezükben bizo nyos dolgok eléréséhez. Pokol Béla egy más felfogásból közelítette meg ezt. Ő azt mondta, hogy egyfajta alkotmányőröknek tekinti az ombudsmanokat, és úgy gondolja, hogy kvázi átvesznek feladatokat az Alkotmánybíróságtól, és nincs elég erős kapcsolatuk a ma gyar parlamenttel. Nos, én úgy gondolom, hogy a mostani rendszer megfelelő. Tehát én nem tartanám jónak azt, hogyha erősebb jogosítványokkal rendelkeznének az ombudsmanok, de helytelennek tartanám azt is, hogyha ők sokkal kiszolgáltatottabbak lennének, mon djuk, a parlament működésének, és ha az ő jogosítványaikat olyan mértékben szűkítenénk, ahogy Pokol Béla itt javaslatokat tett erre. A beszámolóból kiderül az - Gönczöl Katalinra tudok itt is hivatkozni , hogy az ügyek valóban azt mutatják, leginkább a bi ztonság foglalkoztatja az állampolgárokat az ombudsmanhoz forduláskor. A biztonság lehet a szociális biztonság ügye vagy lehet a jogbiztonság ügye, de nagyjából ezekben a kategóriákban lehet összegezni a különböző ügyeket. Én magam is kiírtam jó néhányat, amelyek tanulságosak és érdekesek lehetnek, de valóban nem érdemes ebben csemegézni, hiszen a beszámoló nagyon alapos, mindegyikkel megismerkedhetünk, és képviselőtársaim nyilván fognak még ezekre hivatkozni. De azt hiszem, hogy tendenciájában az önkormány zatokkal, adóhivatallal, nyugdíjbiztosítóval, kárpótlási ügyekkel, földügyekkel, közüzemekkel foglalkozó ügyek voltak inkább többségben. Külön érdekessége a beszámolónak, feltűnő benne, hogy a rendőrség munkájával kapcsolatban is nagyon sok tennivalója vol t az ombudsmanoknak. Erre majd még vissza szeretnék térni néhány gondolat erejéig.
