Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - az egészségügyi miniszterhez - El kell-e szakadnia Fejér megyétől Bicske, Csabdi, Mány, Etyek, Szár, Szárliget és Újbarok településének a betegellátás érdekében?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár:
1029 utalvány kiállítására a beutalt biztosított személy akkor tarthat igényt, ha ellátá sa Székesfehérvárott történik. Ez azonban a felsorolt települések lakói és útiköltség szempontjából még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számára is azt jelenti, hogy fölösleges és hosszabb utazásra vannak kényszerítve. Bicskétől 45 kilométer Székesf ehérvár, és csak autóbusszal közelíthető meg, míg csupán 35 kilométer Budapest és 21 kilométer Tatabánya. Ugyanakkor Tatabánya és Budapest felé sűrű és olcsóbb vonatjáratok is vannak. Ez annyira így van, hogy amikor a fehérvári kórházban dolgoztam, volt ol yan betegem, akit azért nem tudtak meglátogatni hozzátartozói a megye északkeleti részéből, mert aznap nem érhettek volna haza. Ami Szárligetet illeti: a település Tatabánya tövében fekszik, és természetes a száriak, újbarkiak Tatabányára járása is a közel ség miatt. Bicske városának, valamint Mány, Csabdi, Etyek községeknek a lakosai pedig Budapest vonzáskörzetében vannak. Ha területfejlesztésben gondolkodunk, akkor ez a vidék úgy tartozik Budapesthez, mint Bécshez a Wienerwald kirándulóhelyei. Érthető tehá t, hogy a megye fogalmának ilyen rugalmatlan kezelése, a szolgáltatások és a lakosság viszonyának ilyen feje tetejére állítása, vagyis olyan gyakorlat érvényesítése, mely szerint nem az ellátást viszik lakosságközelbe, hanem a vizsgálatra szoruló, rendszer int beteg embert kívánják fölöslegesen utaztatni, nos, ez a rendelkezés az érintett több mint 20 ezer emberben olyan elkeseredést szült, hogy megfogalmazódott a megyétől való elszakadás gondolata is. Nekem az a véleményem, hogy ehelyett az ésszerű munkasze rvezés lenne a megoldás. Annál is inkább közérdekűnek vélem a kérdést, mert sok más helyen is előfordulhat ilyesmi az országban. Hogy csak Fejér megyénél maradjak: a Tolna megyei Dunaföldvárról nem kevesen járnak át hozzánk, Fejér megyébe, a dunaújvárosi k órházba. A kérdésemet tehát inkább meghökkentésnek és rádöbbentésnek szántam, és remélem, hogy választókerületem polgárait az államtitkár asszony meg tudja nyugtatni arról, hogy Fejér megyében maradva is megoldható a költséget és időt kímélő, ésszerűen sze rvezett ellátásuk. Ehhez kérem kedvező válaszát és sürgős intézkedését. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra dr. Pusztai Erzsébet egészségügyi minisztériumi államtitkár asszony válaszol. Megadom a szót az államt itkár asszonynak. DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Igazán örülök a kérdésének és a problémafelvetésének is. Annál is inkább, mert ez a helyzet tökéletesen rámutat - olyan, mint egy állatorvosi ló - az elmúlt évek egészségügyi törvényalkotásának előkészítetlenségére, összehangolatlanságára és a betegek érdekeit figyelmen kívül hagyó merevségére. Tudniillik az történt, hogy '96 nyarán született egy kapacitást szabályozó törvény, aminek alapján a megyékben döntéseket hoztak arról, hogy hol milyen ellátási kötelezettség van. Ezek után '97 nyarán született egy egészségbiztosítási törvény, amely '98 januárjában lépett hatályba, és azt szabta meg, hogy csak a területi ellátási kötelezettség alapján nyújtható közlekedési támogatás. A két dolog távol volt egymástól, és úgy született meg a második döntés, hogy nem volt mód a korábbi döntések felülvizsgálatára, a helyzet áttekintésére, és sajnos a törvény előkészítésekor sem gondolták végig, hogy ez a merev szabályozás milyen következményekkel járhat. Ráadásul még többe is kerül, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a legközelebbi kórházba adjáke az útiköltségtérítést - mint ebben az esetben például , vagy mondjuk, 60 kilométer távolságra. Még e nnek ellenére is születtek nagyon jó megoldások olyan helyeken, ahol odafigyeltek ezekre a változásokra, ahol igyekeztek helyi szinten a rossz szabályozás ellenére megtalálni a megoldásokat; például Szolnok megye és a szentesi kórház között, ahol megtalált ák a területi szabályozásnak egy sokkal rugalmasabb módját.
