Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Rozgonyi Ernő (MIÉP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Mi lesz veled, magyar vasút (pályavasút)?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
1026 A kereskedelmi bankok felmondják a hitelszerződéseket, nem finanszírozzák az élelmiszeripari cégeket, aminek további súlyos következménye az lesz, hogy a háttérbeszállítói iparágak, így a csomagolóanyaggyártók is be fognak dőlni. Ez dominóelvszerűen fog végigmenni az egész gazdaságon, amit a kilencvenes évek elején egyszer már eljátszottunk. Tisztelt Államtitkár Úr! Legnagyobb tiszteletem ellenére sem tu dom elfogadni a válaszát. (15.20) Kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket is - gondolom, ebben ők is valamennyien érintettek a választókörzetük tekintetében , hogy a helyzet sürgősségére és súlyára való tekintettel ne fogadják el a választ. Tegyék lehe tővé, hogy egy külön bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Miután a képviselő úr nem fogadta el a választ, megkérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (S zavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 162 igen, 72 nem szavazat és 22 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkári választ. Rozgonyi Ernő (MIÉP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Mi lesz veled, magyar vasút (pályavasút)?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője, interpellációt nyújtott be a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, "Mi lesz veled, magyar vasút (pályavasút)?" címmel. Rozgo nyi képviselő urat illeti a szó. ROZGONYI ERNŐ (MIÉP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A pályavasút jelenlegi helyzete mind a jogos hazai igényekhez, mind pedig az európai színvonalhoz képest egyaránt rendkívül elmaradott. Úgy tűnik, hogy ez az elmaradottság egyre nagyobb méreteket ölt. A nemzetközi törzshálózati vonalak tekintetében talán egyedül a villamosítottság színvonala megfelelő, de mintegy 500 kilométer hosszúságú második vágány kiépítése hiányzik, és a 60 kilogramm/fol yóméter súlyú sínek beépítettsége is csak néhány százalék. Probléma van a hazai törzshálózati vonalakkal is. Ugyancsak elmaradottak az egyéb belföldi fővonalak, a mellékvonalak tekintetében pedig végre egyszer dönteni kellene arról - egy átgondolt stratégi a alapján , hogy mi lesz a sorsuk. Itt egyébként döntési kényszer állapota is elő fog állni, hiszen előbbutóbb az egész összeomlik, mert olyan állapotban van. Probléma van a műtárgyakkal, a hidak felújításával, újjáépítésével, újak létesítésével, magasép ítmények felújításával, bontásával, új építéssel, az épületfelújítások halmozottan elmaradnak, de probléma van az egész vízgazdálkodási rendszerrel, szennyvíztisztítókkal, biztosító berendezésekkel, távközlési eszközökkel. Folytatni kellene az egyébként mé g viszonylag kedvező képet mutató vonalvillamosítást is. A pályavasút működési és fejlesztési finanszírozása látszólag rendezett, problémamentes, hiszen jogilag szabályozott. Ez azt jelenti, hogy a működési költségeket a pályát használó vállalkozó vasútnak kell fedeznie. Ebből az amortizáció fejlesztésre és felújításra fordítható, míg a pályafejlesztési forrása költségvetési teher. Valójában évek óta azt látjuk, hogy forráshiányos állapot van. Úgy gondoljuk, hogy a pályavasút katasztrofális összeomlásának e lkerülése érdekében sürgős intézkedésekre volna szükség. Így
