Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. június 30 (3. szám) - A családi támogatások átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
91 fontosabb probléma, amelyre többen utaltak: az adókedvezményből viszont kirekesztjük mindazoknak a körét, akiknek a jövedelme - akár azért, mert munkanélküliek, ak ár azért, mert kevés a keresetük - annyira alacsony, hogy eleve nem fizetnek adót, így adókedvezményben sem részesülhetnek. A családi pótlék rendszerén belül két kérdés van: emeljüke a jövedelemhatárt? Nekem az a véleményem, hogy igen, ha erre a források lehetővé válnak. De valóban van egy komoly szemléletbeli különbség köztünk; mi elsősorban a gyermekek esélyegyenlőségét kívánjuk megteremteni, és ehhez képest szeretnénk a családi támogatások rendszerét is megoldani, nem pedig a tehetősebb családokat kíván juk támogatni, mint ahogy azt a mostani kormánypártok tervezik. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Köszönöm szépen. Béki Gabriella az SZDSZ részéről - kétperces hozzászólásra megadom a szót. BÉ KI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Nekem most számos ponton van szakmai vitám Surján László képviselőtársammal. Még egyszer kísérletet teszek két percben, hogy rávilágítsak arra a belső ellentmondásra, ami ebben az országgyűlési határozatban felfede zhető. (15.20) A szándék az, hogy egyenlőségjelet tegyünk a gyerekek közé, egyenlőségjelet akkor is, amikor a családi pótlékot adjuk, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élnek a szülők. Azt gondolom, hogy a szülők jövedelmi viszonyaitól nehez en tudom függetleníteni magamat, illetve ezt a támogatási rendszert, hiszen az elmúlt néhány év alatt olyan jövedelemdifferenciálódás ment végbe, hogy vannak családok, amelyek több százezer forintos havi jövedelemmel rendelkeznek, míg mások a létminimum al att élnek. Tehát ez az egyenlőségjelkitevés is megkérdőjelezhető a társadalmi igazság szempontjából. De tegyük fel, hogy ez a gyerekek közé valóban indokoltan tesz egyenlőségjelet. Akkor ugyanez az országgyűlési határozati javaslat miért akar különbséget tenni a szülők viselkedése szerint a gyerekek közé? Tudniillik ha iskolába küldi, akkor kap pénzt, ha nem küldi, akkor nem kap. Azt gondolom, hogy nagyonnagyon rossz gyakorlatot vezetne be, ha a családi pótlékot és az emberek magatartását összekevernénk. Ha a családi pótlék arra való támogatási forma, hogy az állam részt vállaljon a gyermeknevelésből, akkor azt oda kell adni. Ha pedig ösztönözni akarjuk az iskolába járást, mert tényleg vannak körök, társadalmi csoportok, ahol ez elhanyagoltabb, ahol sokkal rosszabb a kulturális feltételrendszer, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú az a társadalmi szocializációs folyamat, amelyben élnek, akkor ehhez találjunk ki ösztönzést. Nagyon röviden, elnök úr: én szívesen látnám az iskoláztatási támogatás bevezetését, n em a családi pótlék helyett, hanem a családi pótlék mellett, mint pozitív ösztönzési eszközt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kiss Gábor kétperces hozzászólása következik az MSZP részéről. DR. KISS GÁBOR (MSZP) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két egészen apró megjegyzésem, észrevételem lenne. Feláll a kormánypárti előterjesztő, és indoklását elvégzendő, egy képviselő elmondja az érveit, utána leül a képviselői ülésterem egy padsorába, végigtrafik álja az egész diskurzust, az egész vitát, utána elegánsan elvonul. Ettől a perctől kezdve kételkedem az előterjesztő hitelében és hitelességében, és az előterjesztés motívumrendszerét is kétségbe vonom: mi van emögött, ha annyira nem érdekli az ellenoldalo n ülő képviselők észrevételeinek akár csak néhány eleme is.