Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. június 30 (3. szám) - Az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
59 (Derültség a bal oldalon.) Bár ahogy hallgatom a Fideszt, az az érzésem, hogy egyre kisebb a különbség a két párt között, úgyhogy teljesen feleslegesen tüntettek szegény környezetvédők. Inkább a kor mány ellen kellene tüntetniük (Moraj a jobb oldalon.) , és nem az egyik vagy a másik kormánypárttal szemben. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Továbbra is kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Lendvai Ildi kó képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Én is Sasvári Szilárd képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Az egyik: úgy fogalmazott, hogy két oldal áll egymással szemben a minisztérium elnevezése körüli vitában. Az egyik oldalon vannak a hagyománytisztelők, a másik oldalon pedig azok, akik a hagyományokat csupán - ha jól értettem - kőhalomnak tekintik; ebbe a szóképbe még belemennék egy picit. Én is azt hiszem, hogy két oldal áll egymá ssal szemben: az egyik oldal a kormányszerkezeti javaslatban megfogalmazott terminus alkotója, a másik oldalon viszont a magyar nyelv áll. A magyar nyelv szabályai szerint tudniillik az örökség valami olyan, múltban létrehozott dolog, amit ránk hagynak, ör ökké él - ezért hívják örökségnek , de semmiképpen sem azonosítható olyan dologgal és termékkel, amit most, ma folyamatban hozunk létre - abból később lesz örökség. Az örökség szó ilyen kiterjesztését a magyar nyelv nem ismeri. Ha ismerné, akkor például a politikai örökség már megszületett részének kellene tekintenem Sasvári Szilárd úr hozzászólását is. Őt ugyan nagyra becsülöm, de felteszem, hogy ő sem így akarná használni a terminust. Amennyiben tehát vita van az örökség szó használatában a két oldal köz ött, akkor szíveskedjék a másik oldalnak a magyar nyelvet tekinteni és a vitát azzal lefolytatni. A másik megjegyzésem: elhangzott itt egy verssor - a nemzeti kulturális örökség fontos részére való utalás - a "kőhalom" szóval. Én is azt hiszem, hogy nemzet i kulturális örökségünknek része például a klasszikus idézet, a "Vár állott, most kőhalom;". Aki ezt az idézetet ismeri, pontosan tudja, hogy kőhalmot nem építenek. (Derültség a jobb oldalon.) Kőhalom lesz valamiből, ami valaha vár volt. A nemzeti kulturál is örökség ápolásának éppen az az értelme, hogy a vár várként maradjon meg. Aki tehát valóban ismeri a nemzeti kulturális örökséget, az nem gondolja, hogy lehet olyanokról beszélni, akik kőhalmot építenek, és lehet olyanokról beszélni, akik várat építenek. (Sasvári Szilárd: Azt gondolom, hogy lehet.) Elnézést, ebben egy picike irónia volt. De ha az hangzott el a minisztérium létrehozásának indoklásaként, hogy ez a nemzeti kultúra egységét reprezentálja - amely egy érdekes indoklás, mert eddig nem tudtam, ho gy szó volt a tervekben többfajta kulturális minisztériumról, régiről, újról, urbánusról, népiesről, de elfogadom ezt az indoklást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) , akkor a nemzeti kultúra egységébe beletartozik a magyar nyelv hagyományainak tisztelete is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Szabó Zoltán képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. (Moraj a jobb oldalon.) DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Képviselőtársaim, köszönöm az elismerő morajt. Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mélyen egyetértek Sasvári Szilárd képviselő úrral a tekintetben, hogy vannak hagyományok, amelyeket érdemes kidobni.
