Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
313 miniszterelnök ütközzön eltévedt báránykáival a tárcák élén, hanem egy főosztályvez ető szintjére süllyessze le a koalíciós tárgyalásokat, és a koalíciós minisztereket ezek a főosztályvezetők kezeljék. Hát, ha az embernek van egy kis képzelőereje, akkor el tudja képzelni, amikor a földművelési és vidékfejlesztési miniszter egy főosztályve zető előszobájában fog ácsorogni a miniszterelnökkel való találkozó helyett. Úgy gondolom, ez a kancellária többet is mutat, mégpedig azt - és az önkormányzati oldalon kevés szó volt erről , hogy az önkormányzatiság és a dekoncentrált szervek vagy terület i igazgatási szervek közötti hatáskörátrendeződést is megpróbálja majd megvalósítani, ami végül is nem is csoda: ahol "önkormányzat"tal kezdődik egy intézmény, az a kormánykoalíciónak ma böki a szemét - gondoljunk a következő napirendi pont vitájára! A k özpontosított hatalom mellett a parlament ellenőrző szerepét igazából nem favorizálja ez a kormányprogram, meg sem említi. Annyit azonban tudunk az előzetes tárgyalásokból: széthúzott Országgyűlés, kevés érdemi kormányzati ellenőrzést szán ennek az Országg yűlésnek a kormányzat, nem szereti a hatalom ellenőrzését. Azt is látjuk, hogy a kétharmados törvények szóba sem jöhetnek az elkövetkezendő kormányzati ciklusban, hiszen nem nyilatkozik a kormányprogram az alkotmányozás folytatásáról, ami talán azért súlyo s eset, hiszen négy évig a hat parlamenti párt együtt dolgozott azon, hogy Magyarország a 2000. évet új alkotmánnyal indítsa a lejárt szavatosságú 1949es alkotmány helyett, amely lassan már úgy néz ki, mint a suszter által sokszor javított cipő. A kétharm ados törvények köréből hiányzik az a szándék, amit a Fidesz a politikai vetélkedésben még végig megfogalmazott, hogy a választójogot érdemben reformáljuk. A kisebb létszámú parlament egy üzenet, ez takarhatja azt is, hogy egy adminisztratív lépéssel, a vál asztójogi törvény egyetlen pontjának módosításával akár egy kisebb létszámú parlamentet hozzunk létre, bár ez is kétharmados; de mutathatja azt is, hogy az egész választójogi rendszert a kormánykoalíció újra kívánja gondolni, ez pedig másról nem szólhat, m int egy tisztán listás választási rendszerről, hiszen kétszáz fős parlamentet máshogy nem igazán lehet megvalósítani. Nem szól a kormányprogram arról, leszámítva a Ptk. módosítását, hogy az igazságszolgáltatás reformjához mi a kormánykoalíció viszonya, his zen voltak olyan koalíciós pártok, amelyek ezt megszavazták az elmúlt ciklusban, és voltak, amelyek nem. Lehet, hogy a koalíciós ütközést kívánták elkerülni ezzel? Folytathatnám a sort azokkal az elmaradt javaslatokkal, amelyek a Btk. reformját egyetlen pa ragrafusra kívánják szűkíteni, amelyek a jogrendszeren alapvető változásokat nem kívánnak végrehajtani, nem tudják kezelni a kisebbségek ügyét - vagy nem kívánják a parlamenti képviseletet, vagy kétharmados jellege miatt nem támogatják. Azt sem lehet igazá n tudni, hogy a határon túli magyarok és a határon belüli kisebbségek erkölcsi miért kell olyan mereven elválasztani, az egyiket az igazságügyi tárcának szánva, a másikat egy másik szervezetnek szánva. Különös jelentőséget kap a kormányprogramban a rendvéd elem kérdése. Elvi éllel kell leszögezni: a bűnözés összetett társadalmi jelenség, amelynek okai mélyen a társadalom szövetében gyökereznek. Az ellene folyó küzdelem adekvát eszköztárának meghatározása is lényegesen bonyolultabb, nagy körültekintést kívánó és sajnos nem huszárrohammal megindítható folyamat. Ezzel a felismeréssel adós maradt a kormányprogram, és ebből adódóan tűnnek gyengének az ezzel kapcsolatos intézkedési javaslatok. Az 56. oldal első bekezdésében azt írják: a polgárok biztonságának megte remtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belső béke megerősítése ugyanis nem kizárólag, sőt lehet, hogy nem is elsősorban a rendvédelmi szervek megerősítése révén történnek. Súlyos hiba, és a rendőrállam irányába mutató tendenciákat jelez, ha a kormány a rendőrséget olyan célokra kívánja felhasználni, amelyekre az egy demokratikus jogállamban nem lehet alkalmas.
