Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
251 annak idején azt mondták, hogy fizessenek a gazdagok, akkor ez a kormányprogram azt mondja, hogy az adófizetők pénzéből fizessünk a gazdagoknak. (Közbeszólás a Fidesz padso raiból.) A fejlett európai országok arra törekszenek, hogy csökkentsék azokat a költségvetési terheket, amelyek a jóléti rendszerek kiterjedéséből és nem megfelelő irányából fakadnak, ez jellemzi valamennyi fejlett európai országot. Ez a kormányprogram - a kormánypártok választási programjaihoz hűen - az ellentétes irányba vinné a következő években a jóléti rendszereket. Nem közeledünk, hanem távolodunk a fejlett Európától ebben a kormányprogramban. Ez a kormányprogram meggyőződésem szerint nem alkalmas arr a, hogy sikerrel vezesse át Magyarországot a harmadik évezredbe. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azokra a gazdasági miniszterekre, akiket sorsuk a Fidesz vezette kormányba vetett, kemény harcok várnak a következő években, ahhoz hasonló kemény harcok, amely harcokban Rabár Ferenc, Kupa Mihály vagy Békesi László elbukott. Ezzel szemben az ehhez hasonló harcokban Bokros Lajosnak és Medgyessy Péternek igen jó eredményeket sikerült elérnie. A magam részéről kitartást, állhatatosságot, jó erőt, sok sikert kívánok a gazdasági minisztereknek abban a harcban, amelyet saját kormányprogramjuk legfontosabb elemeivel szemben kell a következő években vívniuk! Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megad om a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, Fidesz; felkészül Lentner Csaba, MIÉP. (12.40) NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Kijelölt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A külpolitika, az integrációs politika, a külgazdaságpolitika és a nemzetpolitika ké rdéskörében kívánok felszólalni. Öt pontban foglaltam össze mondandómat. 1. Külpolitikánk alapvetően az értékelvű külpolitika keretében fogant. Van ennek egy egyéni és van, mondhatnám úgy is, egy politikai, filozófiai vonatkozása. Az értékelvű külpolitika azért került a kormányprogramnak is és a választási programunknak is az első oldalára, mert úgy gondoljuk, hogy az ember számára különösen nehéz külpolitikai és politikai dilemmákban az értékelvű alapállás meghatározó iránytű lehet. Ami a politikai, filozó fiai vonatkozásokat illeti, azt húznám alá, hogy külpolitikai stabilitás csakis valódi demokráciák között alakulhat ki. Különösen térségünkben rendkívül fontos ez, tehát nekünk nem egyszerűen államközi kapcsolatokat kell építeni a térségben, hanem azon kel l munkálkodnunk, hogy a térségben valódi demokráciák közötti külkapcsolatok alakulhassanak ki. 2. A kormányprogram külpolitikai vonatkozásai egy gazdaságilag és politikailag minél egységesebb Európát fogalmaznak meg mint kívánatos célt. Úgy véljük, hogy kö lcsönös érdekeltségen alapul az euroatlanti integráció. Tudjuk, hogy Brüsszel nem Moszkva, tehát Brüsszelben lehet az egyes nemzeti érdekeket hatékonyan érvényesíteni, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az egész kontinensünknek és a glóbusznak is alapvető érdek e, hogy Európa megerősödjön, egységes legyen és prosperáljon. Lesznek természetesen nehézségek az integrációs folyamatban a mi oldalunkon is és Brüsszel oldalán is, de úgy gondoljuk, hogy a közös kulturális és politikai értékrendszerre felépíthető egy sike res integrációs stratégia. 3. A kormány új minőséget kíván adni a regionális külkapcsolatoknak. Úgy véljük, hogy megköveteli ezt az egész térség stabilitása. Tudvalevőleg két alapvető országcsoport létezik Közép- és KeletEurópában. Az egyik azon országcso port, amelybe azon országok tartoznak, amelyeket a NATO, illetőleg az Európai Unió meghívott első körben tagjainak sorába. A másik országcsoport pedig a térség többi országa, de itt különös tekintettel a szomszédainkra gondolunk. Úgy véljük, mint
