Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - Dr. TABAJDI CSABA (MSZP):
237 kisebbségeink állampolgárként valame nnyien részei a politikai magyar nemzetnek, és amint a kormányprogram más helyütt áttételesen utal rá, kettős kötődésük révén részei a magyar kulturális nemzetnek is. Önök, remélem, mégiscsak tudják, hogy a magyarországi kisebbségek kettős identitása valód i kettős önazonosság. Ugye, tudják, hogy ezen önazonosság magyar összetevője több, mint magyar állampolgártudat, ez valójában a magyar nyelvvel és kultúrával való teljes érzelmi azonosulás? Ha pedig tudják, akkor önök milyen jogon merészelik a magyarország i kisebbségeken számon kérni "a jövőért viselt közös felelősség érzésének tudatosítását"? Hogyan bátorkodnak önök egy magyarországi sváb, Steindl Imre által tervezett Országházban a magyar kultúrához olyan értékekkel hozzájárult magyarországi kisebbségektő l, az együtt felépített és megszenvedett közös hazában a toleráns viselkedés elterjedését számon kérni? Sértő a magyarországi kisebbségekre, de a magyar többségre is ez a bizalmatlanság! S ha már erre nincsenek - szemmel látható módon nincsenek - és nem is akarnak tekintettel lenni, akkor legalább a joggal féltett határon túli magyarságra legyenek tekintettel! Félő ugyanis, hogy a fent idézett mondatoknak, a lojalitás követelménye hangoztatásának a szomszéd országokbéli nacionalisták igen örülni fognak. Szá mukra ez a szemlélet ürügyet ad, amit amúgy is bőven találnak a nehéz sorsú határon túli magyarok további szorongatására. Kérem, vegyék ezt is számításba, s felejtsük el egyszer s mindenkorra a kormányprogram ezen részeit és ilyen irányú szemléletét! Tiszt elt Ház! Pozitív, hogy az új kormány a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást még intenzívebbé kívánja tenni, és növelni kívánja az anyagi támogatást. Óvnám azonban az új kormányt, nehogy túlzott illúziókat ébresszen a határon túli magyarokban. A m agyarországi kormányváltástól független tény marad, hogy sorsukat a jövőben sem elsősorban Budapesten, hanem Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Zágrábban, Ljubljanában vagy éppen Bécsben döntik el. (11.30) A mellettük, értük való határozott kiá llás valóban elengedhetetlen, de csak akkor használ, ha bölcsen taktikus, ha csupán keménykedő, akkor inkább árt. Egy dolog az, amit tenni vágyunk, és más dolog, amit ténylegesen tenni lehet. A mindenkori magyar kormány csak olyan reális autonómiaelképzelé seket támogathat, amelyekhez megszerezhető a többségi társadalom egyetértése és a nyugati demokráciák támogatása. Felelős magyar kormánypolitika ábrándokat nem táplálhat. Bármiféle magyarmagyar csúcsnak csak akkor van rendeltetése, ha konkrét feladatok me goldását szolgálja, s nem vált ki félreérthető nemzetközi fogadtatást, az eredeti szándékkal ellentétes hatást. Tisztelt Ház! Az 1993as kisebbségi törvény a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer megteremtésével Európában is példamutató politikai , s nem pusztán kulturális autonómiát biztosít. Bizonyára elírás vagy nyomdahiba következtében "kulturális autonómiáról" szól a kormányprogram. Remélem, hogy nem a kétharmados kisebbségi törvény felülvizsgálatát célozza. Változatlanul támogatjuk az önök ál tal is megerősített elképzelést, hogy a magyarországi kisebbségek legyenek tényleges gazdái, tulajdonosai, fenntartói a személyelvű autonómia jegyében oktatási és kulturális intézményeiknek. Az erre vonatkozó első intézkedések már megtörténtek, az új kormá ny e tekintetben is pozitív örökséget kap feladata ellátásához. Elengedhetetlen lett volna, hogy az európai normákra építő kormányprogram legalább utalt volna a nemzeti vagy vallási alapon való hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció elleni fellépés s zükségességére, és elsősorban nem a kisebbségektől, nemcsak a kisebbségektől, hanem a többségtől kérné számon a toleráns viselkedés elterjedését. Az is elgondolkodtató, hogy míg tegnap a társadalombiztosítási önkormányzatok kapcsán kormányzati részről erőt eljesen hangoztatták alkotmányossági aggályaikat, addig ma szavuk sincs a nyolc éve fennálló mulasztásos alkotmánysértés orvoslására, a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldására. Igaz, hogy a Fidesz részéről ezzel kapcsolatban sem '93ban, sem '9798ban soha egyetlen érdemi megoldást nem támogattak.
