Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABADI BÉLA (FKGP):
216 arra, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami nem. Úgy gondoljuk, itt egy korszakváltás következik a magyar gazdaságpolitikában is, ahol nem mennyiséggel, hanem minőségg el kell mérni a dolgokat. Egyébként a szocialista párti felszólalók ellentmondásosnak tartják a kormány programját, de önmaguk között sincs meg a szükséges összhang. Kovács László úr ugyanis azt mondta, hogy a kormá nyprogram olyan, hogy a legjobb elfelejteni, és azt javasolja, hogy azt csinálja a leendő kormány, amit elkezdett tenni, tehát folytassa a Hornkormány politikáját. Burány úr viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az előterjesztett program tulajdonképpen a HornKunczekormány programja. Ennyit az előttem szólóról. Úgy gondolom, abból kell kiindulni a kormányprogram vitájakor, hogy ez a kormányprogram milyen helyzetre épül, és milyen helyzetből kiindulva határozza meg a feladatokat. Melyek a fő gondjai a m agyar gazdaságnak? Az MSZP frakcióvezetője hiányolta az adatokat, és még a televízióban is több híradó idézte, hogy hová lettek az adatok. Ezért az ő igényének a kielégítése céljából is fogok idézni adatokat, és akkor talán világos lesz, hogy miért pont az ok a fő feladatok, amelyeket a kormányprogram megjelöl. Az egyik legsúlyosabb gondja a magyar gazdaságnak az infláció. Ennek visszaszorításában szinte semmi nem történt az elmúlt négy évben. Miközben a jelenlegi ügyvivő kormány állandóan arra hivatkozott, hogy mennyire nemzetközi gyakorlatot folytat a gazdaságban, elhallgatta azokat a sűrű kritikákat, amelyek nemzetközi szervezetek és nyugati közgazdászok részéről érkeztek, akik elképzelhetetlennek tartják azt, hogy egy ország már tizenkettedik éve kétszámj egyű inflációs körülmények között él. Igaz, hogy voltak itt cikcakkok, de nem tartjuk csökkenésnek, nem tartjuk semmilyen tendenciának, de ha tendencia is, ennek az üteme akkor is rendkívül mérsékelt. Ugyanoda jutott el a kormány, ahonnan elindult: egy 18 százalék körüli inflációról indult el, és oda érkezett vissza. Azért, hogy világos legyen, hogy miért tartjuk mi ezt az egyik legsúlyosabb gondnak, három tényezőt fogok megjelölni. Az egyik a költségvetés kamatkiadása. A belső adósság után fizetett kamat e bben az évben is 727 milliárd forint a 2800 milliárd forintos kiadási főösszegből, tehát a költségvetési kiadásoknak körülbelül az egynegyede kamatfizetésre megy el. 1997ben 817 milliárd forint kamatot fizettek ki. Abban az esetben, ha az infláció a jelen leginél enyhébb lenne, ami a kormányzati gazdaságpolitika megváltoztatásával elérhető, akkor jelentős kamatkiadások megtakaríthatók lennének, és a gazdaság fejlesztésére lennének átcsoportosíthatók. Az 1997es és a '98as adatok elemzése is egyaránt azt mu tatja, hogy egy 5 pontos inflációmérséklés 200225 milliárd forinttal mérsékelné a költségvetés kamatkiadásait. Ez némi válasz arra, hogy hol van a forrás, amit az ellenzék annyira keres; itt van egy igen jelentős forrás, ebből sok minden felépíthető lenne . Az inflációt azért is vissza kell szorítani, mert dezorganizálja a gazdaságot, és a hatékonyság nem javítható egy olyan gazdaságban, ahol ekkora az infláció. Kovács László külügyminiszter úr tegnap feltette a kérdést, hogy hol van az államháztartási refo rm. Mi az elmúlt négy évben is állandóan arra próbáltuk felhívni többek között az ő figyelmét és frakciótársai figyelmét is, hogy az államháztartási reformhoz előbb a kiinduló feltételeket kellene megteremteni. Ezek közül az egyik legfontosabb az infláció visszaszorítása. A másik feltétel, ami megint csak nem teljesült, a hatásvizsgálatok elvégzése. A kormányprogram hitet tesz a hatékonyságvizsgálatok elkezdése mellett, ami egyébként az 1987. évi XI. törvényből is következik. Ennek a betartása nem következe tt be az előző kormány tevékenysége alatt. Az inflációt azért is illendő lenne gyors ütemben visszaszorítani, mert megakadályozhatja az ország Európai Unióhoz való csatlakozását, vagy pedig méltatlan feltételekkel válhatunk az Európai Unió tagjaivá. Az 199 7. évi 18 százalék körüli infláció még mindig nyolcszor akkora volt, mint amit az Európai Unióban elfogadhatónak tartanak. Erre az aggályra az szokott lenni a válasz, hogy az ország először az Európai Unióba akar bekerülni, és utána akar megfelelni a maast richti
