Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HASZNOS MIKLÓS (független):
953 le gjobban - azt hiszem, ez nem vitatható , hogy ezt a vitanapot az ellenzék kezdeményezte. Nem a kormány hozta ide a parlament elé, hogy vitassuk meg, és nem is most kellett volna idehozni, hanem a hágai ítélet után azonnal és rögtön, hogy mi legyen a magya r tárgyalódelegáció konkrét álláspontja ebben a kérdésben. Én ez alatt a rövid idő alatt, a nyolc percben nem tudok különböző pro és kontra érveket felhozni és felsorakoztatni, megtették azt képviselőtársaim. Én úgy hiszem, ebben a kérdésben újat mondani s zinte már nem is lehet - a kérdés csak az, hogy ki mire figyel oda. A miniszterelnök úr azt mondta itt, amikor a hágai ítélet után felszólalt, hogy mi problémamentesen akarunk Európába jutni, ezért mindenáron meg kell egyeznünk. Mi, kereszténydemokraták az t mondjuk: csak olyan áron szabad megegyezni, amibe nem rokkan bele a társadalom, és ami nem jelenti a magyar érdekek teljes feladását. De mi is a magyar érdek? Könnyen fel lehet tenni ezt a kérdést. De ki jogosult azt megmondani: mi a mi érdekünk, mi a ma gyar érdek? Sőt, ahogy a környezetvédelmi miniszter úr mondta, itt most már a szakmai prioritásokat kellene előtérbe helyezni! De ki mondja meg azt, hogy melyik szakma prioritásait: a vízügyiét, az energetikaiét, az építésiét, a geológiaiét, a környezetvéd elmiét vagy netán a pénzügyiét? És itt nagymértékben egyetértek - ritka eset, amikor a kereszténydemokraták egyet tudnak érteni a szabaddemokratákkal - azzal, amit Bauer Tamás elmondott: óriási viták folynak itt arról, hogy hány méteres legyen a vízszint, meg hova kell mégis tenni, Pilismarót vagy nem Pilismarót, de azt még senki nem mondta meg, hogy ez mibe fog kerülni a társadalomnak folyó áron számolva jövőre, két év múlva, három év múlva, s a többi. Tehát hogyan lehet egy tárgyalódelegációt bármire is f elhatalmazni, ha egyszerűen nincs képben az, hogy ez mibe kerül az országnak, mibe kerül a társadalomnak? Ez egy olyan helyzet, mintha egy közlekedésfejlesztési koncepciónál a koncepció eldöntéséhez kizárólag vasútépítő mérnököket hívnának meg, nem hívnák meg se a pénzügyi osztályt, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, és a vasútépítők természetesen azt mondanák: itt az egyetlen megoldás a vasutak további fejlesztése és építése. Erre mondják azt, hogy szűk szakmai lobby. De ha ugyanerre a tárgyalásra kizáról ag útépítő mérnököket hívnak, azok autópályát akarnak és fognak építeni; de még egy ilyen tárgyalásra is meg lehet hívni a vízépítőket, akkor azok majd csatornát akarnak építeni, hogy lehessen min hajózni. (12.30) Tehát nagyon érdekes - a mai Magyar Nemzet nyilván nem véletlenül hozza - a Magyar Tudományos Akadémia akkori állásfoglalása. El kellene gondolkodni azon, hogy ők nem voltak a Duna Kör tagjai, nem voltak ellenzéki emberek, sem Polinszky Károlyék, sem Szalai Sándorék akkor, amikor az Akadémia mint testület foglalt úgy állást ebben a kérdésben, hogy ezt nem szabad megtenni, és ez előnytelen minden vonatkozásban, amikor Szalai Sándor azt írta rá az egész dossziéra: a Duna nem egy darab víz, amiből percenként ennyi villamos energia nyerhető. Én úgy his zem, akkor tudunk kilábalni ezekből a súlyos gondokból és a problémákból, ha minden szempont kellő értékelése és mérlegelése után először itt belül egyezünk meg. Először nekünk kellene megegyezni abban, hogy mi az a minimumszint, aminél tovább már nem hátr álhatunk, aminél kevesebbet nem fogadhatunk el, mert nem nézhetnénk szembe az ország lakosságával, és nem mondhatjuk azt, hogy a közjót, a bonum communét szolgáljuk, amikor milliárdos terheket rakunk az országra az elkövetkező években, amikor ennek a kormá nynak - engedtessék meg - biztos, hogy már csak hónapjai vannak hátra, még akkor is, ha teljes fölénnyel megnyerik a választást, persze remélem, hogy nem egészen így lesz, de akkor is csak hónapjai vannak hátra. Annyiszor elhangzott már itt, hogy kényszerc ipőben vagyunk, korlátok közé szorítva leszűkített mozgástérrel rendelkezünk. Hát akkor ne akarjunk újabb korlátokat hozni, ne szűkítsük le a következő kormány mozgásterét most, ezekben az utolsó napokban! Ennek semmi logikája és világos értelme nincsen!
