Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
947 nem lenne Szlovákia, ha nem lenne szlovák álláspont, hanem csak azt kellene tisz táznunk, hogy Magyarország mit képviseljen ezeken a tárgyalásokon. S akkor itt több változat van. Négyöt változat volt, azután az Akadémia elnöke által vezetett bizottság végül is kettő mellett kötött ki. Nem vizsgálta meg, hogy ennek a két változatnak mi k a költségei, mi a hozama. Ezt a költséghozam számítást a kormány illetékesei - legalábbis januárban - nem végezték el. Nem ismerünk ilyen számításokat. Azt gondolom, ilyen helyzetben bármiféle kötelezettséget Magyarország nem vállalhat. A hajózásról nem akarok beszélni, de arról a kérdésről, hogy mibe kerül valamiféle hajózás biztosítása - mert a hajózás nem egy kétértékű változat, hogy vagy hajózható, vagy nem, hanem milyen mélységig, az év hány napján stb. , mit hoz ez Magyarországnak és másoknak, és mibe kerül, erre számításokat nem ismerünk, mi. Nemcsak a közvélemény, hanem mi sem, akik a környezetvédelmi bizottság ülésén részt vehettünk. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, az, hogy 100 milliárd, vagy 200 milliárd, vagy 300, erre vonatkozóan sokféle szám van. (12.00) Tehát azt, hogy egy Bokroscsomag, két Bokroscsomag vagy három Bokroscsomag, nem tudjuk, de hogy a nagyságrend olyan nagyságrend, mint amilyen megtakarításért az egész '95ös stabilizációs csomagot vállaltuk, az vitathatatlan. Lehete ilyen ráfordításról dönteni megalapozott, körültekintő számítások nélkül? Én azt hiszem, tisztelt Országgyűlés - és ebben egységes volt minden eddig hallott szabaddemokrata képviselő álláspontja , hogy nem vagyunk, nincs senki ebben az országban döntési h elyzetben. Nekem nagyon nehéz ezt mondani, tisztelt szocialista képviselőtársaim, és önök tudják azt, hogy ebben az Országgyűlésben az elmúlt négy évben nem volt olyan gazdaságpolitikai kérdés, amiben ne szólaltam volna föl a kormány álláspontja mellett. N égy év alatt hat költségvetési vitában, a privatizációs törvények vitájában, a stabilizációs törvények vitájában szólaltam fel a mindenkori pénzügyminiszter mellett, mert meg voltam róla győződve, hogy bármilyen népszerűtlen is bizonyos időszakokban az a g azdaságpolitika, amit közösen kialakítottunk, ezt a gazdaságpolitikát jó lelkiismerettel vállalhatom és vállalhatjuk mi, szabaddemokraták. És most vitatkozom a Pénzügyminisztériummal, sőt bírálom a Pénzügyminisztériumot, amikor úgy vé lem, hogy az, ahogy a pénzügyminiszter a kormányülésen támogat egy ilyen döntést, nem folytatása nemcsak ennek a négyéves munkának, hanem annak a 30 éves gazdaságpolitikai tradíciónak sem, amiről néhány héttel ezelőtt napirend előtt beszéltem az Országgyűl ésben, hanem ellentétes ezzel a 30 éves gazdaságpolitikai tradícióval és azzal a négy évvel is, amit együtt dolgoztunk végig szocialista képviselőtársaimmal az Országgyűlésben. Hiszen itt arról van szó - szemben ezzel a 30 évvel is meg a négy évvel is , h ogy előbb döntünk, utána számolunk. Mi 30 éve is, meg ebben a négy évben is arra törekedtünk, hogy előbb számoljunk és csak utána döntsünk. Most nehéz szívvel, de kénytelen vagyok vitatkozni, kénytelen vagyok bírálni azt, amit a Pénzügyminisztérium és a ko rmány szocialista miniszterei ebben a kérdésben az utóbbi időben mondanak és döntenének. Most eljutok ehhez, hogy "döntenének". A mai ülésünkön két fideszes képviselőtársunk - Pokorni Zoltán is és Áder János is - az SZDSZ felelősségéről beszélt. Tisztelt O rszággyűlés! Mi, szabaddemokraták nem tagnap óta mondjuk azt, amit mondunk, hanem mint szabaddemokraták több mint tíz éve, mint szabaddemokrata képviselők ebben az egész négyéves ciklusban, meg az előzőben is. Mi nem olvastuk a kormány ügyrendjét, hanem sz ocialista társainkkal együtt írtuk ezt az ügyrendet, és pontosan tudjuk, mindig is tudtuk, hogy mi van benne. Éppen ezért történt az, hogy a kormány február 5ei ülésén a szabaddemokrata miniszterek nemmel szavaztak egy előterjesztésre. Nos, a félreértések elkerülése végett: minket nem kell fölszólítani arra, hogy éljünk a vétójoggal, ugyanis ezt megtettük. Arról van szó, hogy a koalíciós megállapodás szerint a vétójog azt jelenti,
