Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
943 kapcsolatban, a hágai ítélettel kapcsolatban, idéztek a hágai ítéletből, és nagyon bölcs dolgokat mondtak. Én mint képviselő egyszerűen, közérthetően szeretném megtenni egykét javaslatomat, illetve elmondani azt a véleményt, ami, azt hiszem, nemcsak tisztelt képviselőtársaim, hanem talán a magyar lakosság, a magyar társadalom megértését is elősegíti egy picit, hisz azt gondolom, hogy az or szág jelentős részének fogalma sincs, hogy itt ma miről beszélgetünk, és hogy egyáltalán miről szól ez a történet. Kezdhetném a történelmi visszatekintést 1977tel, amikor a Csehszlovák Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kötött egy szerződést a Duna energiahasznosítása érdekében, amely szerződés egy darabig életben volt. De mielőtt a kivitelezése komolyabban megkezdődött volna, a világban komoly változás következett be, megszűnt a Csehszlovák Népköztársaság és megszűnt a Magyar Népköztársaság. Megszű nt két olyan ország, amely a Szovjetunióhoz tartozva mint tagállam (Sic!) , egypártrendszerben, szocialista államként működött. Tehát egy egészen új politikai, történelmi környezetben került sor arra, hogy eme elképzelések megvalósítása hogyan s miként tört énjen meg. Ekkor történt az a döntése az új, most már Magyar Köztársaság szabadon választott parlamentjének, hogy ezt a beruházást az 1977es elképzelések szerint nem valósítjuk meg, fölbontjuk ezt a szerződést, mert ez különböző okok miatt nem érdeke Magy arországnak, nem érdeke a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek. Miután ezt felbontottuk, a szlovák fél - amely már megint nem Csehszlovák Népköztársaság néven szerepelt, hanem Szlovák Köztársaság néven - elhatározta és épített egy bősi erőművet, amit r öviden Cvariánsként ismerek, és ami azt jelenti, hogy ez teljesen független attól az eredeti elképzeléstől, amit 1977ben közösen kitaláltunk. Ez a Cvariáns arra vonatkozott, hogy ők bizony erőművet építenek a Dunán, a mi Dunánkat elterelik, ami határfol yó, és energiát termelnek. (11.40) Azonban egyértelmű, hogy a Duna, mivel határfolyó, közös, ezért a Duna 50 százaléka Magyarországot, 50 százaléka Szlovákiát illeti ezen a részen, és mind a két ország saját belátása szerint a Dunát arra fordítja, amire ak arja. Aki akar, energiát termel vele, aki akar, csónakázik rajta, aki akar, energiaerőművet épít rá, a másik pedig, ha kedve van, akkor arra használja, hogy öntözi a környező tájat, vagy egyéb felhasználásra, amire egy folyóból a vizet fel lehet használni . Nem ez történt, vita támadt, és bíróságra került az ügy. A bíróság a következő dolgot állapította meg - ami az én szempontomból a közérthetőség miatt fontos, és nem idézem a hágai döntés különböző paragrafusait, bekezdéseit , hogy a Cvariánst nem kell lebontani, a Hágai Bíróság ilyen ítéletet nem mondott ki, tehát azt, amit a szlovák fél beruházott, nem kell lebontani; azonban ennek a Cvariánsos megoldásnak a hasznosítását a közös üzemmenetben kell kialakítani, éppen a Duna közös volta miatt. Tehát a m agyar félnek beleszólása van eme Cvariáns működtetésébe! Ez az egyik dolog. A másik, amit fontosnak tartok hangsúlyozni, az az, hogy benne van ebben a hágai bírósági döntésben, hogy Magyarországnak semmiféle kötelezettsége nincsen, semmiféle újabb műtárgy at, ipari létesítményt létesítenie nem kell. Ez az a két szempont, amely meghatározza ezt az egész témát és amely a vita tárgyát képezi, hogy ez most nekünk szükségese, érdekünke; és most a magyar érdekekről és nem a szlovák érdekekről beszélek, ellentét ben nagyon sok, Magyarországon nyilvánosságot kapó Binderpárti, "magyar" embereknek nevezett szervezetekkel, amelyek jobban illenének a Binder- és a Meiarféle elképzelésekhez, mint a magyar érdekekhez. Ezzel szemben a magyar emberek nagy része azt mondja , hogy vizsgáljuk ezt meg, vajon mi értelme van, és miért volna érdeke a magyar félnek ezt az újabb hatalmas költséggel járó gátat megépíteni, mindegy, hogy Pilismaróton vagy ahol eredetileg el volt képzelve, Nagymaroson, teljesen mindegy.
