Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. NEMCSÓK JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ JÁNOS (FKGP):
914 mederben - ha nem is a Duna medrében, mert ott életveszélyes lehet néhol majd, ha megvalósulnak ezek a műtárgyak. Ezért azt javasolnám, hogy induljunk ki nagyon hálás kiindulási a lapunkból: az alkotmányból. Mit mond az alkotmány? A 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Tudjuk, hogy nem mindig volt ez így. Tudjuk, hogy 1977ben a függetlenségnek még a látszata sem volt meg, nem volt egy le gitim kormány. De hát ezzel nem akarok részletesebben foglalkozni, mert a jogkövetkezmények, a jogutódlás e vonatkozásban mindent megmagyaráz. Van azonban az alkotmánynak egy másik rendelkezése is, amely a nemzetközi szerződésekre vonatkozik, és az Országg yűlést jogosítja fel arra, hogy kösse meg a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket. Most szembe kell néznünk egy olyan megoldási javaslattal, hogy keretmegállapodás, meg a megállapodás megállapodása, meg a megállapodás megállapodására vonatkozó szándéknyilatkozat, aminek semmi értelme, de nem ismer ilyet a nemzetközi jog. Van olyan, hogy konkrét nemzetközi szerződés, és van szándéknyilatkozat. Ha egy konkrét nemzetközi szerződést vizsgálunk, annak vann ak jogosultságai és vannak kötelezettségei. Tehát egy kötelezettségi oldal és egy jogosultsági oldal lényegében tisztán különválasztható egymástól. A keretmegállapodással nem tudunk mit kezdeni! Nem tudunk egy előzetes megállapodással mit kezdeni, mert csa pdahelyzetet teremthet, egy olyan csapdahelyzetet, amely a kiszolgáltatottságunkat, a megalázottságunkat ismételten fölvetheti. Hiszen úgy látszik, hogy Szlovákiában - legalábbis a hágai ítélet kihirdetését követően - valóságos örömmámorban úsztak egyesek akkor, amikor megállapította a hágai ítélet, hogy az 1977es szerződés hatályban van. Igen ám, csak elfelejtették hozzátenni, hogy hogyan tartotta hatályban ezt a szerződést a Hágai Nemzetközi Bíróság! Olyan formában, hogy ami szerződésellenesen felépült, fennmaradhat, ami nem épült meg, annak nem is kell megépülnie. Más az üzemeltetés kérdése, nagyon jól tudjuk. Tehát ilyen formában egy keretmegállapodásnak, egy úgynevezett előzetes megállapodásnak semmi értelme, jogkövetkezményei beláthatatlanok lennének, mert egy keretmegállapodást a másik fél egészen biztosan úgy értelmezne - ha konkrét kötelezettségeket és jogosultságokat tartalmaz ez a szerződés , hogy az egy hatályos szerződés, és akkor ismét kezdhetnénk elölről a magyarázkodást és a megszégyenülést, ami nem hiányzik ennek az országnak, én úgy érzem. El kellene kerülni ezeket a csapdákat, és nem kellene ilyen keretmegállapodásokat hangoztatni, még tervszinten sem, mert meggyőződésünk, hogy ebből nem lehet semmi. Maradjunk egy kicsit az időrendi sorren dnél: mi lett volna a szlovák fél jogkövető magatartása a hágai ítélet előtt? Amikor ez a parlament, illetve nem ez, hanem egy másik összetételű parlament felállt, bizonyára mindenki emlékszik rá, majd akkor, amikor felfüggesztették az építkezést, majd akk or, amikor felmondta a Magyar Köztársaság a szerződést, minden e parlament falai között történt, és a parlament jóváhagyásával történhettek meg ezek a nagyon fontos jogkövetkezményeket is maguk után vonó események. Tehát akkor miért kellene most ettől elté rni, egy keretmegállapodást kötni csak, és ezzel a keretmegállapodással visszafordíthatatlan helyzetet teremteni? Mi a célja ezzel a kormánynak? Netán az, hogy az Országgyűlés ellenőrzése alól kivonja magát, és egy olyan kész helyzetet teremtsen ismét, ami ből aztán nincs menekvés? (9.20) Nem lehet az Országgyűlés ellenőrző szerepét megkérdőjelezni, nem lehet megkérdőjelezni az alkotmány rendelkezéseit; az alkotmány egyértelmű e vonatkozásban, és az Országgyűlés jóváhagyásával lehet csak ilyen szerződéseket megkötni. Egyébként, ha úgy vizsgálnánk ezt a kérdést, ahogy a polgárjog és nem a nemzetközi szerződésekben meghatározott elvek, akkor tulajdonképpen egy előszerződés kvázi elemeit hoznák vagy lopnák ide be, de az előszerződésben is benne kell hogy legyen mindazon lényeges tartalmi elem, amely majd egy végleges szerződés tartalmi elemeit kell hogy képezze.
