Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
907 egyetlenegy mondatát idézem önöknek: "A vízlépcsőrendszer t örténetében szinte egyetlen döntés sem volt szakmailag megalapozott, s mindeddig nem készült el az a komplex hatástanulmány, amelyet a Tudományos Akadémia felelős tudósai mindig is szorgalmaztak." Ennek ellenére nemegyszer előfordult, hogy mégis akadémiai véleményekre hivatkoztak. Bizalmatlanok vagyunk a kormánnyal szemben, és erre jó okunk van, mert a kormány egy olyan delegációt küldött tárgyalni BősNagymaros ügyében a szlovák féllel, amelynek egyetlenegy tagja sem vett részt a hágai ítéletet megelőző fo lyamatban. Nincs olyan tagja ennek a delegációnak, amely pontosan tudná, mi volt a perbeli álláspontunk, mi volt az érvkészletünk, és mi volt a szlovák fél által fölvezetett érvrendszer. Joggal vagyunk bizalmatlanok a kormánnyal szemben, mert a kormány ala pvető információkat nem tár a nyilvánosság elé, és ezt nem vitatja meg. Nézzünk néhány ilyen információt! Nézzük ennek az egész elképzelésnek, a bősi duzzasztóműnek az értelmét! Az előttem szólók beszéltek a hajózásról, beszéltek az energetikai szempontokr ól, beszéltek ennek a gazdaságossági megtérüléséről. Nézzük azonban, tényleg hogyan is néz ez ki! Ha hihetünk a kormánydelegáció által mondott beruházási adatoknak, akkor egy nagyon egyszerű számítással kiszámíthatjuk, hogy egy olyan duzzasztómű megépítésé re tettek javaslatot, ami körülbelül egymilliárd kilowattóra éves villamosenergiatermelést eredményezne. Ha a megtérülés összegét egybevetjük ezzel a várt teljesítménnyel, akkor azt látjuk, hogy bősnagymarosi erőműrendszer által termelt energia 56,5 fori nt/kilowattóra éves átlagos színvonalat tud garantálni 25 éven keresztül. Mi ezzel szemben a ma ismert energiaár? A jelenlegi hazai átlagos villamos energia termelői ár kereken 7 forint/kilowattóra, szemben az 56 forinttal. Mi a másik, egyébként a magyar e nergiaszükséglet közel felét, 40 százalékát kitevő paksi erőmű energiaára? Ez 3,5 forint/kilowattóra. Az energetikus akadémikusok szerint az, amit önök terveznek, az, amibe önök bele akarják sodorni az országot, KözépEurópa, vagy mondhatni Európa legdrágá bban termelő erőműve lenne. Tekintsünk el egy pillanatra magától az erőműtől, vagy ettől a kilowattórafüggő ártól, nézzük, hogy egyáltalán szüksége vane a magyar gazdaságnak plusz energiára! Itt is segítségünkre sietnek akadémikusok, illetve Zsolnai Lász ló közgazdászprofesszor, aki tanulmányát szintén elküldte valamennyi frakciónak, merítsen belőle az, aki tud és aki akar. Mit ír a tanár úr? Magyarországon a következő 1015 évben a magyar gazdaságnak nincs szüksége pótlólagos villamos energiára, egyrészt gazdaságunk energiahatékonysága rendkívül alacsony, a jelenlegi villamos energia felhasználása mellett az ország gazdasági összterméke jelentősen növelhető. Villamos energiából Európában túlkínálat van, NyugatEurópában tipikusan alámennek az árakkal. Szük ség esetén könnyen importálhatunk áramot NyugatEurópából vagy más középeurópai erőművekből. Új erőmű építésének akkor van értelme, ha az környezetbarát módon, alacsony áron tud villamos energiát termelni, miáltal lecserélhetők lennének a régebbi, korszer űtlen erőművek. A nagymarosi gáttal termelt áram bizonyosan nem ilyen, tehát közgazdasági racionalitása már csak emiatt is erősen megkérdőjelezhető. Egy gazdasági vállalkozás racionalitását azonban az adja, hogy a befektetett összeg milyen hatásokkal térül meg. Az önök számai alapján ez a befektetés meghaladja a 2 milliárd dollárt. Ez akkora összeg, amely bizonyos, hogy nem áll az ország rendelkezésére, hitelfelvételből vagy pedig adóból kell előteremteni ezt. Ugyanakkor, ha ezt összevetjük a magyar családo k mai terheivel, elviselhetetlenül magas közterheivel, akkor jól látjuk, hogy ez az elképzelés, az adóból fedezés elképzelhetetlen. Ha koncesszióban üzemeltetjük ezt a bősnagymarosi erőműrendszert, akkor a helyzet bizonyos értelemben még rosszabb, csak ez hosszabb távon jelenik meg. A terv szerint a magyar állam az eddigi műtárgyakat egy részvénytársaságba apportálná, míg egymilliárd dollár készpénzt a befektetőktől várna; a gát felépítéséhez és a járulékos költségekhez szükséges további közel másfél milli árd dollárt pedig ez a részvénytársaság venné fel hitelként. Aki
