Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
903 az ő korlátaikat is jelenti: ők sem köthetnek nyilvánvalóan rosszabbat, mint amit e gyébként Hágában elérhetnének. Idáig a magyar fél nagyon rugalmasan folytatta a tárgyalásokat, ugyanakkor bizonyos kérdésekben határozott és szilárd volt. Ezt mi pozitívnak és fontosnak tekintjük, és ezt a magatartást várjuk el a továbbiakban is. Egyetértü nk abban a miniszter úrral, hogy vannak fontos megoldandó problémák, és ezeket a megoldandó problémákat vagy a tárgyalásoknak kell rendezniük, vagy a majdani ítéletnek. Először is: fontos megoldandó problémának tekintjük a kérdésben leginkább érintett térs ég, a Szigetköz problémáinak megoldását. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a Szigetköz problémái nem a Duna elterelésével kezdődtek, de abban is egyetértünk, hogy a Duna elterelése nagyban hozzájárult ezeknek a problémáknak a megerősítéséhez. Tehát csak olyan megoldást fogadhatunk el, mely biztosítja a szükséges mennyiségű és dinamikájú vizet a Szigetköz számára, amely valódi megoldást jelent a szigetköziek problémáira. Úgy ítéljük meg, hogy az az álláspont, amit ma jelenleg a magyar kormányde legáció képvisel, egy elfogadható, támogatható változat erre. Többféle változat is elképzelhető, de az egyik általunk is támogatható változat az, amit a magyar delegáció képvisel. Fontosnak tartjuk azt, hogy kitartanak a víztükör tengerszint feletti magass ága mellett, hiszen itt nem egy álkérdésről van szó, hanem valódi kérdésről, arról a kérdésről, hogy meg tudjuke oldani a Szigetköz vízellátását, a mellékágakba megfelelő mennyiségű vizet tudunk juttatni, az ökológiai egyensúlyt helyre tudjuke állítani. Tehát úgy véljük, hogy ebben a kérdésben a magyar kormánydelegáció nem hátrálhat és helyeseljük, hogy nem is hátrált meg. A második fontos probléma a kártérítések kérdése. Itt is örömmel igazolom vissza azt, amit a miniszter úr mondott, mert teljes az egye tértés közöttünk: a hágai ítélet útmutatást adott a szorosan vett kártérítések ügyében. Mindkét felet arra hívta fel, hogy lépjenek vissza a kártérítési igényektől. Ha visszagondolunk arra, hogy Szlovákia az eredeti periratokhoz 1 milliárd csehszlovák koro na és 345 millió szlovák korona kártérítési igényt csatolt, illetőleg ezt kiegészítette még a Cvariáns építésének költségeivel - de ez erősen vitatható, mert az eredeti szerződéstől eltérő építkezésekről van szó , akkor, azt hiszem, jogos volt a bíróságn ak az az intése mindkét fél számára, hogy nullszaldós megállapodásra jussanak. Tehát helyeseljük a magyar kormánydelegációnak azt a törekvését, hogy nullszaldót érjen el. Nyilvánvalóan más kérdés a közös elszámolások kérdése. De a közös elszámolások kérdés e csak akkor merülhet fel, ha Magyarország igényt tart, igényt jelent be a jelenleg Bős és Dunacsún által termelt energiára. Amennyiben igényt jelent be, akkor nyilvánvalóan a berendezések értékéhez is hozzá kell járulnia valamilyen mértékben. Megfontoland ó, tisztelt képviselőtársaim, hogy célszerűe egy ilyen igényt bejelenteni, hiszen igen magas fajlagos költséggel termelik ezt az energiát ezek a létesítmények. De ebben a kérdésben, azt hiszem, megtalálható az egyetértés. Itt vannak az alsó szakasz problé mái. Az alsó szakasz problémái között gyakran szoktunk beszélni arról, hogy az Duna alsó szakaszának hajózhatósága az év egészében vagy jelentős részében nem biztosított, s ez valóban így van. Azt hiszem, abban is egyetérthetünk, akár a latinokat idézve: n avigare necesse est - hajózni kell, hajózni jó , erre a kérdésre valamilyen megoldást találnunk kell. De azt is tudnunk kell, hogy a hajózással kapcsolatos magyar érdekek mennyit érhetnek meg számunkra. Sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy a Mahart hajóforgalma, de az egész Duna hajóforgalma 1980 óta lényegesen csökkent, mintegy a felére csökkent, és ez csak részben hozható összefüggésbe azzal, hogy a Duna nehezebben hajózható. Általános európai tendenciáról van szó, Európa belvízi hajózása általában visszaesést mutat, függetlenül a hajózhatóság problémáitól is, a közlekedés szerkezetében vannak alapvető változások. Tehát mélyreható elemzést kíván az, hogy valóban milyen beruházásokat igényel.
