Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
886 annak a költségeit a Magyar Országgyűlésnek és a költségvetésnek kellene állnia. Azt is előírjuk, hogy milyen vastag fal kell legyen egy épületben ahhoz, hogy az tűzbiztos legyen, és ehhez nem adunk költségvetési tám ogatást, hanem kutya kötelessége mindenkinek megtartani a vonatkozó építési előírásokat. Az más kérdés, hogy a meglévő épületekkel mi a helyzet. De ha a pártok most komolyan vennék a nagy lelkesedésüket a fogyatékosok iránt, és mindegyikük találna olyan, s aját pártukhoz közelálló mozgáskorlátozott egyént, aki kerekes széken közlekedik, és jövőre a parlamentben, mondjuk, öt ilyen képviselőtársunk megjelenne, akkor, azt gondolom, nagyon érdekes helyzet állna elő, mert ez az épület is tökéletesen alkalmatlan e nnek a kérdésnek a kezelésére. Nagyon biztatom a pártokat, hogy próbáljanak országos listájuk élére állítani egy ilyen embert, és haladjunk ezen a téren egy kicsit előbbre. Ugyanakkor hiányolok sok mindent. Többet kellene az egész ügy gazdasági vonatkozása ival foglalkozni. Ma az az általános helyzet, hogy a fogyatékos embert a hatóság igyekszik leszázalékolni, rokkantosítani és utána elfelejteni. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a fogyatékos, a rehabilitált munkaerő sokkal hatékonyabban dolgozik, mint az úgynevezett ép. Kevesebbet hiányzik, nívósabb a munkája, megbízhatóbb. Rengeteg szociológiai felmérés szól erről. A munkába állítással egész egyszerűen még a minőségi munka javítása is elérhető egy adott munkahelyen. Most azzal késztetjük a munkahelyek et, hogy bizonyos büntetést kell fizetniük, ha egy kvótát nem töltenek ki fogyatékos, rehabilitált munkaerővel. Az az érzésem, és sok felmérés foglalkozik ezzel, hogy ez nem működik. Ez nem szerencsés, nem jó megoldás. Sokkal drasztikusabb lépéseket kellen e tenni. Nem büntetni kell azt a munkaadót, aki nem alkalmaz ilyen embereket. Egyébként úgyis diszkriminációs tilalom van, tehát a jelentkezőknél nem sorolhatja hátrább, hanem jutalmazni kell azokat, akik ilyen munkaerőt alkalmaznak. Mondok konkrétumot: ha a rehabilitált munkaerő nem rehabilitálódik, akkor rokkantnyugdíjba kerül. Ha rokkantnyugdíjba kerül, akkor nincs tbjárulék és nincs szja az ő tevékenysége után. Ha rehabilitációs munkahelyre kerül, rendes fizetést kap, az személyijövedelemadóköteles, é s tbjárulékot fizet. Ne fizessen! Ne fizessen! Ebben a pillanatban óriási érdekeltség támadna a tekintetben, hogy ilyen munkaerőt vegyenek fel a munkahelyek, és ezt az egész büntetősdit, kvótát, minden csodát el lehetne felejteni. Ráadásul a munkahely még forráshoz is jut, amelynek révén alkalmassá tudja tenni a munkahelyet a rehabilitáltak számára. Tehát azt gondolom, hogy itt ezeket a dolgokat még végig kell gondolni, és lehetne még néhány kiskaput, nagykaput kinyitni. Valójában a törvénytervezetnek ez a legnagyobb problémája, a konkrétumokon kívül, hogy nem teszi érdekeltté a nem fogyatékosokat abban, hogy olyan világot építsenek, amelyben a fogyatékos ember a maga fogyatékossága ellenére élni képes. Kap valamely támaszt a törvénytől ugyan ehhez, de mind en ilyen tevékenység kötelező előírásként, a társadalomra rakott teherként jelenik meg a törvényben. Én olyan érdekeltséget szeretnék látni, amely érdekeltté teszi, kifejezetten érdekeltté teszi a munkaadót abban, hogy folyamatosan fogyatékos munkavállalók at alkalmazzon. Grimm meséjének katonája sok sebe miatt már nem volt használható. Elbocsátásakor megkérdezte a királyt: hát mihez kezdjek, miből éljek? Ez már a te dolgod, felelt a király, s a katona mit tehetett, nekiindult a nagyvilágnak. De a mesében me goldódtak a problémái, bosszút is állt a szívtelen királyon. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a dolgunk, hogy hozzásegítsük korunk megrokkantjait, fogyatékkal élőit a minél teljesebb emberi élethez. Aki nemcsak előítéletmentesen, de azonosulva és szeretettel tekint a fogyatékkal élőkre, az előtt csodálatos új dimenziók tárulhatnak fel; megismerheti a teljesebb emberi életet. Korunk kiemelkedő embere, talán szabad így mondanom, korunk egyik velünk élő szentje Jean Vanier. Ő egy védőóvó bárkát készített a fogy atékkal élőknek, nagyon súlyos értelmi fogyatékosoknak, talált olyan embereket, akik együtt élnek ezekkel az emberekkel, és rádöbbennek, hogy igen, ezek az emberek értelmileg ugyan fogyatékosok, de nagyon sok más
