Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
84 Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett, tehát nem kíván senki sem szólni. Ugyancsak napirend előtti felszólal ásra jelentkezett Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, FideszMagyar Polgári Párt. Megadom a szót. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Igen tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! 1998 januárjában egy, a magyar polgárok tíz- é s százezreit mélyen felháborító botrányos eset látott napvilágot. Pontatlannak is minősíthető a mondat, amit előbb megfogalmaztam, mert a tény valójában az, hogy a botrányos üggyel kapcsolatban több mint tíz esztendővel ezelőtt már nyilvánosságot láttak kü lönböző dokumentumok, azonban az elmúlt tíz esztendőben lényegében semmi nem történt, áldott homály fedte azt a súlyos eseménysort, amelyre az egyik országos televízió reggeli hírműsorában derült fény újra január közepén. Mik is a tények? A tények azok, ho gy több mint tíz év óta nyilvánosságot láttak olyan dokumentumok, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a nyolcvanas évek elején, illetve közepén Magyarországon állami eszközökkel támogatott, de legkevesebb tűrt doppingolás folyt a magyar élsportban. Azt is lehetne mondani, hogy régi ügy, nem egészen érthető, hogy 1998ban hogy kerül ez ide a magyar parlament elé (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Érthető!); de azt gondolom, ha a tényeket felidézzük, akkor rögtön világossá válik a helyzet. 1982. március 2 5én az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet szakmai kollégiuma tartott ülést. Ez az intézmény egyébként mai nevén Sportkórház. Ennek az intézménynek, tehát a Sportkórháznak az említett napon tartott szakmai kollégiumi ülésén elvi állásfoglal ás született a magyar élsportolók doppingolásáról oly módon, hogy ez egy biológiai kísérletnek álcázott, állami eszközökkel támogatott, de legkevesebb tűrt magatartás legyen. Ezen a szakkollégiumi ülésen az akkori egészségügyi kormányzatot Kökény Mihály úr képviselte. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a tény, hogy Magyarországon a nyolcvanas évek elején immár bizonyítottan állami doppingolás folyt, nem kevesebbet jelent, mintsem hogy hihetetlen károkat okoz a Magyar Köztársaság nemzetközi megítélésének ez a té ny. Az 1990es rendszerváltást megelőzően az úgynevezett nyugati világ, a szabad világ a kommunista diktatúrákról 345 kategória alapján hozta meg - lehet, hogy felszínes - ítéletét. Azt tudták a szabad világban élő emberek NyugatEurópában, a tengerentúl on, hogy a kommunista országokban parancsuralmi rendszer van, hogy a kommunista országokban erőszak van, hogy a kommunista országokban nincs magántulajdon, hogy a kommunista országok állami eszközökkel támogatják a terrorizmust, és azt tudták, tisztelt höl gyeim és uraim, hogy a kommunista országokban állami eszközökkel támogatják az élsportolók doppingolását. Az a tény, hogy ez a vélekedés Magyarországot illetően immár nem pusztán csak gyanúsítgatás, hanem hivatalos dokumentumokkal alátámasztott tény, ez 19 98ban okoz károkat a Magyar Köztársaság és a magyar sport nemzetközi megítélésének. 1998ban Magyarországon hihetetlenül nagy jelentőségű nemzetközi sporteseményekre került és kerül sor. Atlétikai Európabajnokság lesz, Ccsoportos jégkorongvilágbajnoksá g lesz, a Forma1 futama lesz Magyarországon, a kajakkenu világbajnokságot rendezik Magyarországon olyan viszonyok közepette, amikor ezeken a nagy világversenyeken az állami doppingolás hírébe keveredett embereket már nem engedik akkreditálni. 1998 január jában a perthi úszóvilágbajnokságon nem engedték, hogy részt vegyenek a világversenyen azoknak a volt kommunista országoknak a sportvezetői, akik tényekkel alátámasztva hírbe keveredtek, hogy az állami doppingolásban vettek részt. Ehhez képest Magyarorszá gon 1998ban az a személy, aki részt vett az állami doppingolásról szóló szakkollégiumi határozat meghozatalában, az egészségügyi miniszter. (Keller László: Népjóléti!)
