Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - Dr. Rapcsák András (Fidesz) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "A telefonhoz jutás esélyegyenlősége" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP):
595 A közcélú távbeszélőszolgáltatás hozzáférési pont létesítésének egyszeri be lépési díjáról szóló 19/1997. KHVM rendelet alapján, amennyiben a külterületen a 30 ezer forint belépési díj a szolgáltató közvetlen költségét nem fedezi, a belterület határától számított szakaszra a tényleges költségek 50 százalékát a szolgáltató köteles fizetni. A helyi koncessziós társaság a külterületen lakók távbeszélőigényét és a létesítés költségeit minden esetben egyenként vizsgálja meg, és tesz árajánlatot. (15.30) Mivel itt többnyire nagy, sőt gyakran igen nagy távolságról van szó, a létesítés kö ltsége általában igen jelentős. Megítélésük szerint egyes esetekben az érintett lakosság számára valóban elviselhetetlen kiadásokat jelentenek, ezért más, illetve olcsóbb megoldásokat is keresni kell. Külföldi - svéd, finn - tapasztalatokra hivatkozva mond hatom, hogy ott az igen ritkán lakott külterületeken a magas költségigény miatt nem építenek ki tíz vagy több száz kilométer hosszú vonalat, hanem százszázalékos lefedettség mellett a vezeték nélküli fejlesztéseket választják. Az interpellációban feltett k onkrét kérdéseire a következőket mondhatom: A koncessziós szerződésben foglaltak teljesítését a Hírközlési Főfelügyelet minden évben ellenőrzi. Amennyiben a szerződésben foglaltaknak a társaságok nem tesznek eleget, élünk a szankcionálás lehetőségével. A D éltáv Részvénytársaság a külterületre vonatkozó létesítés költségeit a hatályos jogszabályok szerint állapítja meg, amelynek helyességét a HIFfel tételesen ellenőriztetjük, különös tekintettel arra, ahol a szolgáltatók feltűnően nagyobb összegű ajánlatot tesznek. A befizetendő összeg mérséklése érdekében az érintett önkormányzatok élhetnek azzal a lehetőséggel - erre felhívom a képviselő úr figyelmét , hogy a többek között kifejezetten ilyen célra létrehozott Hírközlési Alapból átvett feladatok előirányza tából - ez sajnos már csak utóda az eredeti Hírközlési Alapnak - meghirdetett pályázat útján támogatást igényelhetnek. Nyilván itt nagy különbségek lehetnek az igénylők szociális helyzete között. Más megoldásként, ahol a lefedettség megvan, számításba kell venni a mobilszolgáltatást is. Jelenleg Csongrád megyében például 99 százalékos a lefedettség. Összességét tekintve nem az a helyzet ma már, hogy a mobil telefonnál lényegesen nagyobb és magasabb akár a belépési, akár pedig a tarifális helyzet. A beszélge tés díja, figyelembe véve a lehetséges beszélgetések távolságát, ma már szinte azonosnak tekinthető. Kezdeményezésünkre a szolgáltatók rövidesen speciális kedvezményekkel is (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) segíteni fogják a külterül eten élők, különösen a tanyasiak számára a mobil telefon használatát. Erről tegnap még külön a szolgáltatókkal megbeszélést folytattam. Kérem képviselő urat és az Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, elfogadjae a választ. DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP) : Tisztelt Miniszter Úr! Szakmailag kétségtelenül korrekt vá laszt kaptam. Hogy nem tudom elfogadni, annak két oka van. Hódmezővásárhely megyei jogú városa külön megállapodást kötött a koncessziós szerződés szolgáltatójával, mely szerint a város speciális tulajdonságait figyelembe véve rádiós központokat telepít a v árosba pont azért, hogy a vonalas fejlesztés rendkívül nagy költségeit ne kelljen a külterületekre telepíteni. Nem tartja ezt a szerződést. Kérni fogom a miniszter úr és a minisztérium, valamint a Hírközlési Főfelügyelet támogatását, hogy betartsa. A másik dolog: az Országgyűléshez benyújtottam, hogy a külterületi lakosokra vonatkozóan a Belügyminisztérium járuljon hozzá speciális normatíva megállapításához, mert mint ez az eset is
