Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
562 indítványtól vagy egyegy javaslattól ön magában még nem fog megváltozni Magyarországon a bűnözési helyzet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez az eszköz olyan eszköz, amit a világ minden országában igénybe vesznek, ennek következtében a büntetőjognak az eszközei is olyanok, amelyeket a közbiztonság javításának az érdekében be kell vetni. Éppen ezért meglepő az, hogy a kormánynak az ezzel kapcsolatos magatartása egyrészt a későn ébredőnek a magatartását mutatja, másrészt pedig lényegében eléggé vegyes az Igazságügyi Minisztériumnak a büntető törvényk önyvvel kapcsolatos magatartása. Ha végigtekintünk az elmúlt három éven, nem nagyon minősíthető másként, mint a kapkodás és koncepciótlanság jelzőjével. Hiszen több, a büntető törvénykönyvet módosító javaslat került az Országgyűlés elé, ezekből vagy hiányz ott valami, vagy nem egészen megfelelő szabályokat tartalmazott, és természetesen ellenzéki képviselőként nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy voltak eredmények is azzal kapcsolatban, amiket a kormány módosított. Tehát a büntető törvénykönyv módosításán ak a története nem tekinthető éppen sikertörténetnek, és adott esetben a közbiztonság helyzetére is rávetíthetőek ezek a szabályok. Hadd hozzam példának azt a törvényjavaslatot, amelynek a tárgyalása most folyik: törvényjavaslat a büntető jogszabályok módo sításáról, amely ugyan alig néhány paragrafusból áll, de az igazi helyzet az, hogy három különböző témát lapátol egy helyre, és időhatárban is jelentős mértékben be volt korlátozva ennek a benyújtási ideje. Hiszen mi ez a három téma? Az egyik a köztársaság i elnök kegyelmezéssel kapcsolatos jogainak a módosítása, amelyre az Alkotmánybíróság kötelezte ezt az Országgyűlést, hogy 1997. december 31éig hozza meg ezt a törvényt. E tekintetben tehát a kapkodás, illetőleg a koncepciótlanság máris nyilvánvaló, hisze n ezen törvény módosításának az alkotmánybírósági törvény tekintetében - hiába mondja az államtitkár úr, hogy ez nem így van (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem mondtam, ez nevetséges!) - nyilvánvalóan '97. december 31éig meg kellett volna történnie, tehát az Alkot mánybíróság egy ítéletét nem tartotta be a parlament. A másik ilyen kérdés az a rész, amely az azonosító jellel kapcsolatos szabályokat rendeli. Azt gondolom, hogy mindenképpen fontos és helyes az egyedi azonosító jellel kapcsolatos hamisítást bevenni a bü ntetőjogi tényállások közé, hiszen ez valóban - adott esetben az autólopásokkal kapcsolatban - eredményeket érhet el. Azon csodálkozunk, hogy miért nem abban a csomagban került ez beterjesztésre, vagy miért nem akkor fogadtak el erre vonatkozóan módosító i ndítványt, amikor általában ezt a csomagot, ezt a részt tárgyalta az Országgyűlés, alig kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ez egy furcsa eljárás, ebből következően azt gondolom, hogy mindenképpen kezelni kellene más olyan kérdéseket - és már abban a csomagb an kezelni kellett volna más olyan, a közbiztonság ügyét érintő kérdéseket , amelyekről előző képviselőtársam is beszélt, és maga a Fidesz is számos ilyen javaslatot tett ennek a törvénynek a vitájában. Egy részüket, amelyeket külön indítványként nyújtott unk be, napirendre se vették, más részüket, amelyeket módosító indítványban, nem támogatták. Ilyen az életfogytiglani büntetésnek a valódi életfogytiglanivá való átváltoztatása, ami a polgárok körében, azt gondolom, mindenképpen olyan probléma, amelynek a megoldására törekedni kellene. A Fidesznek ez a javaslata azt biztosítaná, hogy a társadalom számára nagyon veszélyes elkövetők, például az a sorozatgyilkos, akit eddig még a rendőrségnek nem sikerült elfognia, valóban soha, élete végéig se kerüljön ki a b örtönből, hiszen ez tulajdonképpen a társadalom védelmét szolgáló szabály lenne. A gépjárműlopásokkal kapcsolatban is volt a FideszMagyar Polgári Pártnak javaslata, amely a jármű önkényes elvételének a szigorítását tűzte ki célul, büntetési tételeinek a l opással egy szintre való emelését. Itt csak részeredményeket sikerült elérni. Azt gondoljuk, hogy egy kicsivel alacsonyabb büntetés még mindig kibúvót jelenthet az ilyen elkövetők számára, ezért célszerű lett volna a lopással egy szintre hozni, de ezt a ja vaslatunkat sem fogadták el.
