Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
554 Az Alkotmánybíróság volt az, amely néhány évvel ezelőtt megakadályozta például azt, hogy a Bokroscsomag keretében olyan intézkedéseket fogadjon el , foganatosítson az Országgyűlés, olyan intézkedések valósuljanak meg, amelyek a polgárok jogait sértik. Az Alkotmánybíróság volt az, amely akkor, amikor a kormánykoalíció a többségével élve - adott esetben visszaélve - meg akarta fosztani az állampolgárok at a népszavazáshoz való jogától, ezt a jogot biztosította. (11.20) Az Alkotmánybíróság nyolcéves időszaka világos történet arra, hogy ez az Alkotmánybíróság nem valamely, nem az előző és nem a mostani kormánytól függő testület, hanem egy önálló, független testület, amely csak az alkotmánynak alárendelve hozza meg a különböző döntéseit. Nem véletlen az a helyzet, igen tisztelt képviselőtársaim, amely szerint az időnként, néhány havonta megtartott, illetve megszervezett közvéleménykutatások eredményeképpen - mely azt vizsgálja, hogy mely intézmények élveznek ma Magyarországon a polgárok körében legnagyobb támogatást - az Alkotmánybíróság messze a legelsők között foglal helyet ezen a listán. Ezt a tiszteletet a polgárok részéről az Alkotmánybíróság nyolcéves jogvédő tevékenységével érdemelte ki. Ebből is láthatjuk egyébként, az Alkotmánybíróság története erre világos példát mutat, hogy minden, adott esetben többséggel kormányozó kormánynak volt problémája, volt ütközése az Alkotmánybírósággal. Korábban, az elő ző ciklusban a kormányt képviselő, most itt ülő képviselőtársaim is igazolhatják, hogy voltak olyan döntések, amelyek nekik nem tetszettek és a mostani koalíció is számos olyan példát tud mondani - az előbb a Bokroscsomag idézése során Bauer Tamás ingatta a fejét, ami feltehetően arra utalt, hogy nem feltétlenül értett egyet az Alkotmánybíróság akkori döntésével, nyilvánvalóan ezt elfogadta. De például, hogy a legélesebb konfliktust mondjam, a Bokroscsomag esetén a mostani kormánynak nem tetszett az Alkot mánybíróság működése. És ez feltehetően a kormánypárti pozícióval jelentős mértékben együtt jár, hiszen az Alkotmánybíróság tevékenysége éppen a többségi döntés feletti kontroll legfőbb őre Magyarországon. Ugyanis az Alkotmánybíróságnak jogi eszközei vanna k annak érdekében, hogy a többség döntéseit felülvizsgálja, hiszen törvények megsemmisítésére képes. Azt gondolom, nem véletlen ezért, hogy a polgárok jogvédelmét ellátó testülettel szemben lényegében a jelenlegi koalíció mindig is méregette, hogy mikor ha sználhatja fel azt a többségét, amellyel egyébként rendelkezik, a kétharmados többségét. Szeretném felhívni igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy mind az MSZP kormányprogramjában, mind pedig a koalíciós megállapodásban arról van szó, hogy az alkotmánybírósági törvényt módosítani kell a ciklus során. Most kormánypárti képviselőtársaim arról beszélnek, hogy már nincsen idő arra, hogy egy átfogó módosítást tegyenek az Alkotmánybíróságról szóló törvény tekintetében, mert erre elfogyott az idő, ezé rt kiemelünk néhány pontot, amelyről korábban is lehetett hallani, de igazából végiggondolásra akkor sem került. Mi volt az akadálya annak, hogy négyéves ciklusa során egy átfogó alkotmánybírósági törvénymódosítást valósítson meg? Úgy gondolom, abban egyet értés van ellenzék és kormánypártok között itt a Ház falai között, hogy a törvényhozásnak van egyfajta logikája, egyfajta menete. Egyetértek szocialista képviselőtársammal, aki azt állította, hogy az alkotmánybírósági törvény alapvetően bevált, a magyar kö zjognak fontos részévé vált. De mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan pontok, amelyeket már egyrészt maga az Alkotmánybíróság korrigált a korábbi döntései során, bizonyos saját jogosítványait nem gyakorolta, holott erre lehetősége lett volna, és számos oly an probléma van - az ügyrend kérdése, ezt képviselőtársaim elsorolták , amelyek tekintetében szükség volna arra, hogy az alkotmánybírósági törvény módosuljon. Nem értjük, miért nem kerülhetett sor erre korábbi időszakban, miért nem lehet átfogó módosítást benyújtani. Az pedig a legkevésbé elegáns megoldás, amit a kormánykoalíció választott, hogy az utolsó pillanatban vette a bátorságot, hogy azt a kérdést, amelyet már lényegében háromszornégyszer az elmúlt háromnégy év során felvetett, vagyis hogy a jelö lés szabályait megváltoztassa, becsempéssze egy törvényjavaslatba, valóban azzal az árukapcsolással, amelyről Dávid Ibolya beszélt. A
