Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
547 Hangsúlyozom még egyszer: ha figyelembe veszem az Országgyűlés négyhetes munkaidőszakát, túl nagy ez a csomag, amelyet a kormány összeállított. Olyan kérdéseket tett bele, amelyek évek óta szakmai viták kereszttűzében állnak, ami miatt nem várható, hogy egy rendes szakmai vita után az Országgyűlés dönteni tudjon. Egy bizony vá rható, ami a kormány gyakorlatában eddig is komoly gyakorlat volt, hogy így a ciklus vége felé vagy az őszi és tavaszi ülésszak vége felé komolyabb vita nélkül lenyomja az Országgyűlés torkán ezt a törvénytervezetet. Nem félnék attól, ha ez egészben le is menne az Országgyűlés torkán. Egytől azonban nagyon tudok félni, hogy ez részeiben fog megtörténni, és senki nem ment meg minket attól, hogy ez részeiben kerüljön elfogadásra. Például egy ilyen szélsőséges esetet hadd említsek: elfogadja az Országgyűlés az alkotmánymódosítást, tehát elfogad jelölési szabályokat, ugyanakkor a törvényből néhány dolgot kimazsolázva például nem emeli fel 12 évre a mandátumot. Nagy esély van rá, hiszen megosztottak még maguk a kormánypártok is, s adott esetben megszünteti a meg hosszabbításnak a lehetőségét. Ez is benne van ebben a csomagban. Megítélésem szerint kár volt megnyitni ilyen széles skálában a módosításoknak és a vitának a lehetőségét, mert vagy lett volna teljes, átfogó módosítás, vagy vettük volna figyelembe az Alkot mánybíróságnak azt a kérését, hogy 9ről 12 évre emeljük fel, illetőleg az újraválasztás megszűnik ezzel egyidejűleg, de ezt meghaladóan kinyitni ezt a vitát, négyhetes parlamenti ülésszakunk olyan szakaszában, amikor, hangsúlyozom, három hét áll rendelkez ésünkre, nem tartom célszerűnek. Ennyit az előzményekről. Két dologról szeretnék kiemelten beszélni. Az egyik az alkotmánymódosítás, a másik a mandátumhosszabbítás. Az alkotmánymódosítást a Magyar Demokrata Fórum elvből nem ellenzi vagy nem támogatja, hisz en négy héttel az országgyűlési ciklus befejezése előtt nem ildomos alkotmányt módosítani. A jelölés szabályainak megváltoztatását érdemben sem támogatjuk. Nem támogatjuk azért, tisztelt képviselőtársaim, mert nem az alkotmány írott szövege a rossz, hanem az a gyakorlat, amelyet a Magyar Országgyűlés '94 óta kialakított. Az alkotmány írott szabálya tökéletes. Azt kívánja meg az Országgyűléstől, hogy tegyék félre a pártpolitikai érdekeiket, és egymásra utalva, egymás fogságában próbáljanak - ellenzék és korm ányzó párt - pártok felett álló személyeket jelölni. Sikerült ezt is közel négy éven keresztül megtennie az Országgyűlésnek. A szocialista többség óta nem működik az a konszenzuskészség, tisztelt képviselőtársaim, amely nélkül nem lehet alkotmánybírót vála sztani. Nincs meg ez a készség. A tegnapi vita is ezt bizonyította nekem. Kompromisszumot az ellenféltől elvárnak, de amikor önöknek kellene kompromisszumkészséget tanúsítani, akkor félbeszakadnak a tárgyalások. Az alkotmánymódosítást azért sem támogatjuk, mert évek óta félretett kérdés ez, hogy nyissuk meg szakmai szervezeteknek a jelölés jogát, azonban erre vonatkozóan komoly szakmai vita sem alakult ki az Országgyűlésben sem és az Országgyűlésen kívül sem. Felvetődtek kamarák, felvetődött nagyon sok csat ornás megoldás. Olyanra is érkezett javaslat, hogy ne az Országgyűlés legyen az, amelyik végső soron megválasztja, hanem a jelölteknek egy részét válasszák is meg a szakmai szervezetek és ha a kezemet a szívemre teszem, tisztelt képviselőtársaim, akkor meg int csak díszletnek használjuk azt, hogy itt szakmai szervezetek jöjjenek létre, legyen az az OIT, a kamarák vagy bárki, ha az önök politikai szűrőjén és a mindenkori parlamenti többség szűrőjén kell keresztülmennie, akkor oda jutunk vissza, hogy megint az t válogatják ki a kormánypárti többségben lévők, aki nekik - Dornbach képviselő szavaival élve - jogfilozófiailag megfelel. Látszat az, hogy önök igyekeznek szakmai szervezetek delegálását vagy jelölését elősegíteni, valójában a politikai szűrőt és a patth elyzetet nem tudják feloldani. A másik problémám az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. Én már azt is megkérdőjelezem, hogy miféle hatalomkoncentráció készülődik itt, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnöke Solt Pál, amikor az Országos Igazságszolgáltatási Ta nács elnöke Solt Pál, és most letesszük az alkotmánybírák jelölésének a jogát a Solt Pál vezette Országos Igazságszolgáltatási Tanács kezébe. Miközben, tisztelt képviselőtársaim, nem működik egy hónapja sem ez a tanács. Tehát ha figyelembe
