Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
529 kormányképvi selők, jelen lévő kormányképviselők, nem is tudom, hogy erre a felszólalásomra ki fog válaszolni. A Környezetvédelmi Minisztérium jelen lévő képviselője? A Pénzügyminisztérium, a Népjóléti, a Belügy- vagy netalántán az Ipari? Mert a kormányban lényegében n incs gazdája a lakáskérdésnek. A következő: született egy kormányhatározat, hogy az állami költségvetési kiadás főösszegének 4 százaléka fordítható lakáscélokra. Igen ám, de közben zsugorodott a kiadási főösszeg. Talán megismételném a pénzügyi államtitkár úr számára is, hogy közben, mialatt a kormány rögzítette a 4 százalékot, a kiadási főösszeg zsugorodott. Így történhetett az a nagyon furcsa helyzet, hogy míg '96ban 101 milliárdot lehetett költeni ennek alapján a lakásra, addig '98ban ez mindössze 83 mi lliárd, és akkor még nem beszéltem az infláció okozta reálértékcsökkenésről. Ez jóval kevesebb, mint '96ban, pedig akkor már a Bokroscsomag után voltunk, kérem! Tehát kevés ez a 4 százalék. Különösen akkor kevés, hogyha ebben a 4 százalékban és ebben a 83 milliárdban benne van az a lakáskölcsönkonszolidáció, ami a régi lakáshitelek törlesztésére vonatkozik, és amelyet ez a bizonyos lakáskeret 2024ig kell hogy nyögjön. Tisztelt Kormány! Úgy hiszem, ez egy olyan belső adósság, amit szintén illene visszaf izetni. Ez egy olyan, konszolidációra váró kérdés, amit ugyanúgy, mint amit a külső államadóssággal tettünk, rendezni kell majd. (9.10) Ezt nem lehet elfelejteni, erről nem lehet nem beszélni. Ezt a konszolidációs összeget ki kell venni a lakáscélra fordít ható pénzekből. A 83 milliárd forintból, amely lakásra van, kamattámogatás címén felújításra mindössze 0,3 milliárd van. Ez is megengedhetetlen! A lakástakarékpénztárak - amelyeken 5,8 milliárd forintos állami támogatás van '98ban - azonban lényegében a házak külső felújításáról nem gondoskodnak, illetve egészen parciális mértékben. Ezek, kérem, elmaradtak az elmúlt évben. Az önkormányzatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a rendelkezésre álló pénzüket nem teljes egészében laká scélra fordítják. Tehát sok tennivalója lesz a következő kormánynak. Köszönöm. (Taps az MDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm képviselő asszony felszólalását. Az elhangzottakra Világosi Gábor belügyminisztériumi politikai államtitkár akar válaszolni. Megadom a szót. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő asszony egy szörnyű tragédia kapcsán tett fel kérdést a rossz műszaki állapotban lévő lakások felújítása tárgyában. Válaszomban én is elsősorban az általánosság körében szeretnék mozogni, s utána néhány szót a konkrét, szörnyű tragédiáról is. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a lakások felújításának kérdése pontosan a finanszírozás tekintetében rendkívül össze tett feladat, és a megoldás módját, mértékét, lehetőségeit nagymértékben befolyásolják a lakások jellemzői, elsősorban természetesen a tulajdonviszonyok. A lakástörvény 1995. január 1jétől kötelezte az önkormányzatokat arra, hogy a tulajdonukban lévő és e lidegenítésre kerülő lakások árából, bevételéből elsősorban a tulajdonukban maradó lakások felújítására költsenek, s egy elkülönített pénzintézeti számlán elhelyezett bevételekhez, egyébként pedig az erre felvett hitelekhez a központi kormányzat kezességet , garanciát vállal, és így gyakorlatilag kamattámogatást nyújt. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik: a bevételi források - pontosan arra figyelemmel, hogy mintegy 25 évre szóló részletfizetési kedvezményt kaptak a vásárlók - sajnálatos módon csak most é rik el azt az összeget, azt a szintet, hogy az önkormányzatok a konkrét felújítási munkákat tervezni tudják és azokat valójában megkezdjék.
