Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
511 egy tévhitet. Aki arról ábrándozik, hogy csupán a cégtáblát kell átfesteni, amúgy minden marad a régiben, óriásit téved. A gazdasági társaságoknak nyereséget kell felmutatniuk, egyébként nincs az a befekt ető, aki pénzt áldozna futballra. Az egyetlen megoldás - ami persze soksok érdeksérelemmel jár , ha valódi tulajdonosok kezébe kerülnek a csapatok. A kérdés megválaszolására, hogy miként lehet az átalakulást néhány hónap alatt, vagyis az új szezon kezdet éig levezényelni, aligha én vagyok az illetékes." Nagyon komoly ember mondta, csatlakozom ehhez a véleményhez, és érdemes ezen gondolkodni. Ezzel kapcsolatban a módosító indítványomat benyújtottam. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán ) : Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy Avarkeszi Dezső államtitkár úr nem kíván most a vitában elhangzottakra válaszolni. Az előterjesztés általános vitáját holnap 17 órakor zárjuk le, hogy a módosító javaslatokat házszabálys zerűen lehessen beadni. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Most napirend utáni felszólalások következnek. Megadom a szót Kapronczi Mihály képviselő úrnak, független. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár harmadszor kényszerültem arra, hogy az államigazgatási botránnyá dagadó társadalombiztosítási bevallási ügyben megszólaljak e Házban. Teszem ezt annak ellenére, hogy már megszoktam, jó szándékú ellenzéki felszólalásaimat nem veszi f igyelembe a hatalom. De ami ebben az ügyben történt, az már tragikomikus, és a kormány tekintélyének teljes lejáratásán kívül már az Országgyűlés egészének a lejáratását is jelenti. Egyben eklatáns példája annak, hogy miért került a magyar nép és a társada lom ebbe a súlyos és szörnyű, szétzilált helyzetbe az elmúlt négy év alatt. Az állítólag pártsemleges, szabad és objektív sajtó részéről teljesen megszokott, hogy míg a bevallások körüli botrány komoly hírértéket jelent számukra, az ez ügyben felszólalt or szággyűlési képviselő által elmondottak a plenáris ülésen vagy embargó alá esnek vagy jelentéktelennek tűnnek. Az előző két felszólalásomban többek között elmondtam, hogy körülbelül 8 millió bevallást lesznek kénytelenek készíteni a kisiparosok, ami feldol gozhatatlan, gazdaságtalan és rettenetes káoszt fog jelenteni, a járulékok behajtását is veszélyeztetve. Nem kell ecsetelnem, hogy ez mit jelentene a kormány által katasztrófahelyzetbe hozott egészségügyben. Elmondtam a törvény méltánytalanságát a mezőgazd asági, elsősorban a növénytermelő kényszer- és kisvállalkozók esetében, mindezt eredménytelenül. A mára kialakult helyzet a kormányra is és az Országgyűlésre is annyira rossz fényt vet, hogy még az ellenzéki képviselőnek is aggódni kell az intézményrendsze r tekintélye miatt. Természetesen már régen intézkedni kellett volna, de most már mindenképpen. Az első felszólalásom után - amikor még a bajt meg lehetett volna előzni - Kökény miniszter úr az intézkedés helyett kioktatott arról, hogy ez így a leghelyeseb b, a legjobb, ahogy van. Az elmúlt heti felszólalásom után Szili Katalin államtitkár asszony pedig lazán demagógnak nevezett. A Népszabadság szombati száma szerint kiderült, hogy a kormány elnöke - aki köztudottan nem az én pártom, a Magyar Igazság és Élet Pártjának, hanem a Magyar Szocialista Pártnak a tagja - ugyanennek a demagógiának a bűnébe esett, mivel megállapította, hogy ez a rendszer óriási sorban állásokat okozott és okozna minden hónapban, ha így maradna. Kökény miniszter úr ahelyett, hogy azonna l intézkedett volna, azt nyilatkozta, hogy ő a pénzügyminiszter úrral megtárgyalja, hogy rossze a rossz. Medgyessy pénzügyminiszter úr - úgy tűnik a nyilatkozat szerint - nem tartja
