Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
505 E sz avak figyelmükbe ajánlása mellett megköszönöm a megtisztelő figyelmüket, és kérem segítő támogatásukat. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi minisztériumi államti tkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, hogy a vita közepén szót kértem, de úgy gondolom, az előző hozzászólásban elhangzott két olyan gondolat, amelyre feltétlenül reagálnom kell. Az egyik - az utóbbi - a tartozások elengedése. Szeretném megerősíteni, hogy szó sincs a köztartozások elengedéséről. Átütemezésről van szó, nagyon szigorú feltételekkel, csak pályázat alapján, és csak olyan módon, hogy biztosítani lehessen, hogy ne halmozódjanak fel újra tartozások. Nagyon kérem, hogy ilyenféle híresztelésekn ek ne adjanak alapot képviselőtársaim. A másik: nem első alkalommal hallom azt, hogy a törvény szerint az egyesületek majd átalakulnak gazdasági társasággá. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, olvassák el figyelmesen a törvényjavaslatot! Sehol nem fordu l elő benne az, hogy az egyesületek átalakulnának gazdasági társasággá. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Őt Pallag László képviselő úr kö veti, ugyancsak a Kisgazdapártból. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel hallottam, hogy két aktív labdarúgó is van a sorainkban. Most éppen 11en voltunk... (Dr. Avarkeszi Dezső: Világosi úr is!) Ezt nem e mlítette az előző felszólaló. De ha most figyelembe vesszük, akkor elnök úrral együtt éppen tizenegyen vagyunk, tehát egy labdarúgó csapatot alkothatnánk. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Én vagyok a kapitány! DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Igen. És volna egy tartal ékunk is a főtitkár úr személyében. Tehát tulajdonképpen ennyien vagyunk, akik most e nagyon fontos törvénymódosításnak a meghozatalára vállalkozunk ebben a késői órában. Az Országgyűlés 1993 áprilisában, amikor határozatot hozott a sporttörvény elkészítés éről, előírta törvények készültét, amelyek nemcsak az alkotmánnyal, a nemzetközi szerződésekkel, de az Európai Sport Charta előírásaival is összhangban vannak. Az Országgyűlés azon túlmenően, hogy leszögezte, hogy a sport tartalmát és hatását tekintve nemz eti ügy, többek között két lényegesebb szempontra hívta fel a figyelmet. Egyrészt az országgyűlési határozat 4/e. pontjában megfogalmazta: "A testnevelés és a sport részterületei az óvodai testneveléstől a hivatásos sportig egymással összefüggő, egymással kölcsönhatásban álló egészet képeznek, egyik terület fejlesztése sem indokolja a másik rovására történő változást." Másrészt kimondja, hogy meg kell különböztetni a nonprofit jellegű testnevelési és sporttevékenységet a profit jellegűtől oly módon, hogy mí g az előbbit "célszerű adókedvezményekben részesíteni", az utóbbit "a gazdálkodó szervezetek tevékenységével azonos módon kell szabályozni". Az 1996ban végül elfogadott sporttörvény, amely közel kétévi munka után került az Országgyűlés elé, mindebből semm it sem volt képes megvalósítani, maximum annyit, hogy megpróbálta meghatározni a hivatásos sportoló fogalmát. Ezt tényként kell megállapítanunk, ugyanis a jelenlegi törvényjavaslat csak utólagos kísérlet, a közben akuttá vált helyzet rendezését mondta ki. A javaslatból egyértelműen megállapítható, hogy elsődlegesen a labdarúgás súlyos válsága volt az, ami a kormányzatot lépéskényszerbe hozta. Az alapvető probléma abból adódik, hogy sem a
