Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HERBERT FERENC (MSZP):
503 szervezetek, alapítványok, a zalaegerszegi székhelyű sportegyesületek és városi sportszervek, valamint a közgyűlés által létrehozott alapítvány ok részére címzett pénzösszegekről Zalaegerszeg megyei jogú város közgyűlésének a mindenkor hatályos költségvetési rendeletének szabályai szerint rendelkezhet az adózó", tehát az adót fizető. Ez az összeg, kedves képviselőtársaim, 1997. évben az összes 20 százalékos 120 millió forintból sportcélra 71,7 millió forint volt, '98ra 80 millió forint, ahogy azt már az előbbiekben is említettem. Így összesen a város 247 millió forintot fordít közvetlenül és közvetve sportcélokra, ami a költségvetési bevétel 4 szá zaléka. Azonban bármennyire is szépen hangzik, ez bizony vajmi kevés! A városban tizenkét első osztályú sportegyesület, klub működik a versenysportban, köztük olyan csapatjátékok, mint a labdarúgás, a férfi és női kosárlabda, férfi röplabda, női kézilabda, női teke. A 63 ezer fős városban 8300 sportegyesületi tag van 87 egyesületben regisztrálva. Rendezvényeken 46 762 fő vett részt, igaz, átfedések vannak a résztvevők között. A labdarúgószakosztály bevételeinek szerkezetéről szándékoztam szólni, tehát néhá ny adatot sorolnék a '98. évre vonatkozóan. Önkormányzati támogatás - iparűzési adóval együtt : 41,3 százalék; reklám: 20,6 százalék; rendezvénybevétel: 16,5 százalék; plusz tagdíjhozzájárulás összesen: 18,18 százalék; játékoseladásból talán: 8,26 százal ék, és a tévéközvetítések jogdíja: 11,57 százalék. Azonban ha az önkormányzati támogatásból külön tekintem az utánpótlásra fordítandó mintegy 30 millió forintos nagyságrendet, akkor az önkormányzati támogatási rész 16,5 százalékra csökken. Az adósságrendez és a másik fő kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék. A köztartozások rendezésére vonatkozó törvényjavaslat 4. §ának hatálya az én értelmezésemben a törvénytervezet életbe lépését követően, várhatóan '98. április 1jétől vonatkozik valamennyi csapatra, sp ortági egyesületre, szakosztályra. A gazdasági társasággá alakulás kötelezettsége a labdarúgó egyesületekre, szakosztályokra érvényes csupán kiemelten 1998. június 30áig, azonban ezt a többi sportágban is megtehetik, de legkésőbb 2001. december 31. napjái g. Próbáljuk áttekinteni, milyen köztartozások képezik a törvényjavaslat szerinti pályázatos rendezés tárgyát! A rendelkezésre álló számok meglehetősen elnagyoltak, de egyenként is csillagászati mértékűek. Egyes források 6 milliárd forintos tőketartozásról és 4 milliárd forintos nagyságrendű késedelmi kamat, pótlék, egyéb járuléktartozásról tájékoztatnak. Mások 4,3 milliárd forintos összes adókövetelésről, valamint az 50 millió forintnál többel tartozó sportklubok esetében 3,3 milliárd forintos társadalom biztosítási, akaratlan hitelről tudnak csak a magyar bajnokságok futballcsapatainak a háza táján, míg mások csak tőketartozásként 6 milliárd forintot emlegetnek a fociklubok összehozott köztartozásaként. Elhangzottak olyan sajtóvélemények is, hogy a törvén yelőkészítés idején ugrásszerűen megnőttek a köztartozások a jobban informált sportegyesületeknél, tehát voltak, akik amnesztia tudatában szándékosan nem teljesítették a törvények által előírt közteherviselési kötelezettségeiket. Ezek számára nehezen eng edhető meg egy kedvezményes adósságrendezésben való részvétel, akár a versenytársak, akár a szélesebb közvélemény szemében. Ennek kezelése persze viszonylag egyszerű: a tervezett kedvezményezés csak a jugoszlávjárást megelőző, mondjuk, '97. október 31éig fennálló személyi jövedelemadó- és járuléktartozásokra terjedjen ki, az azt követőkre pedig már ne; ebbe a körbe kell bevonni egyébként az általános forgalmiadótartozásokat is. A tartozás felszaporodására utal az is, hogy ha összevetem a ma használatos sz ámokat, a 810 milliárd forintot a decemberi prognosztizált, '97 végére várható köztartozások 6 milliárd forintos összegével a sportszektorban, akkor látható: egy hónap alatt 3565 százalékkal ugrott meg a kalkulált nagyságrend, ez pedig kizárja a véletlen és tényszerű, sőt indokolt mértéket, és más vélelmet sugall. Érdekes lenne azt is elemezni, hogyan hozható össze az ésszerűség határán ily mértékben túllépő 700 millió forintos köztartozás; ezt állami cégen kívül más képtelen felül- vagy inkább alulmúlni. Teljesen korrekt kérdéseket vethetnék fel ennek a körülményeivel kapcsolatosan, de nem teszem; csak annyit jegyeznék meg: vannak megyék az országban, ahol ennek elenyészően kis töredékéért,
